Budapestről

Nagy hajrá volt. A múlt hét csütörtöknél akadtam el a nektek való beszámolóban: csütörtök-péntek vendégeink voltak. Aztán szombaton nekiálltam, hogy befejezzem az Új élet Krisztusban kurzus vázlatát. Kedd estig készen is voltam a Közösség és a befejező témával, valamint az összes módosítással, amiben a tanács megegyezett még májusban. Aztán hozzáláttam a rajzoknak: a rajzok többségét a nemzetközi plakátsorozatból emeltem át, de 5-öt meg kellett rajzolni. Ez másfél nap volt. Pont elkészültem vele, takkra. Egy egy mellbedobás volt. Kevés alvással, állandó gép előtt üléssel.


Figyelem, a fenti rajzok: © Szent András Evangelizációs Iskola • Magyarország

Csütürtök este megjavítottuk az autót, aztán felutaztam Budapestre. Péntek reggel levettem Katikát a csíki buszról, utána kivittem Kelenföldre Anikóéknak a szegedi menórát, amit a velencei Emmauszon használtak. Majd nekiálltam az irodába legyártani a vázlatokat a résztvevők számára, összeszedni az eszközöket.

Péntek. délután érkeztem Csanakra Katival. Megbeszéltük Tündével a képzést. Péntek reggel megérkezett a csapat: zalaegerszegiek, soproniak, pécsiek, felvidékiek, esztergomiak voltak. Egyrészt önmagában csak a találkozásnak már olyan nagyon örültem. De másért is olyan boldog vagyok. Hasonlóan a Pál kurzushoz, most is azt éltem meg, hogy minden előkészület megérte, mert Isten megsokszorozta az áldását. A csapatoknak átjött, hogy egy értékesebb kincsre találtak, mint a régi, szeretett Fülöp kurzus. Egyszerű volt a nap. Arra is rá kellett jönnünk, hogy az elmagyarázós képzés milyen értékes, mert még a Fülöp kurzus dinamikáit, tanításai fogásait sem biztos, hogy értik a testvérek, noha azon részt vettek, sőt csinálják. Úgyhogy maradunk ennél az átképzős verziónál, ahol nem átéljük a dolgokat, hanem elmagyarázzuk. Aki szeretné átélni, az előbb vegyen részt is rajta, aztán jöhet ez a nap.

Ezen túl az tett még nagyon boldoggá, hogy 6 év után újra Csanakon voltam. Nagyon jó volt a házban, Tündivel, a csanaki teammel.

A dolgot csak tetézte, hogy Hajnal odajött azzal, hogy „eddig csak sejtettem, hogy nagyon sok munkátok van az iskolában, amit mi nem látunk, de most láttam, hogy ez tényleg így is van: nagyon sok munka van a mögött, hogy ezt most nekünk át tudtátok adni.” Ez vígasztalás volt a számomra. Számomra prófétai szó volt ez.

Szombat este még ideértünk Budapestre Katival, itt aludtam, mindjárt indulok haza Szegedre.

  • Jóbel