E hónapban már nem kellene bemennem dolgozni

Az elmúlt hetem a szegedi Emmausz kurzus körül forgott, semmi más nem fér bele. Általában több hetet készülünk a kurzusra, de így hétről-hétre kurzust tartva elég nehéz összerántani a kurzust. Végül mellbedobással sikerült, a team, a koordinátor felkészült, a résztvevők is eljöttek :).

A Noé Bárkájának ez egy újrakezdő kurzus volt. Miután tavaly ilyenkor elhagyta a csapatunkat a vezetőnk és egyben a húzóemberünk, újra fel kellett állni és azoknak is szolgálatba állni, akikre eddig nem volt nagy szükség. Én innen nézve nagy örömmel láttam a kurzuson mindenkit szolgálni: Répás Erát, aki először tanított Emmauszon; Ildikót, aki újra zsinagógát vezetett; Ádám Krisztit, aki sok év után újra tanított; Krisztit, aki újra viselte a koordinátori terheket; a szüleit, akik konyháztak; Robi atyát, aki misézett; feleségemet, aki a gyerekekre vigyázott a hétvégén (az Ádámok közül is nálunk aludtak ketten). Persze nem volt minden tökéletes, de egy nagy és jó első lépés a csapatnak.

A résztvevők zömmel szegediek voltak, de volt néhány vendég is. Úgy láttam, hogy őszinte örömmel mentek haza és sokan mondták, hogy jönnek más kurzusra is hozzánk Szegedre.

Én elég fáradtan vettem részt a kurzuson. Ez a tanításaimon is látszott. Tartalékom már nem volt. Ha most rendes munkahelyem lenne, akkor e hónapban már nem kellene bemennem dolgozni. Március 15-ig a havi munkaórákat 120%-ig teljesítettem.

A következő kurzusom két hét múlva lesz Erdélyben, aztán újabb két hét múlva a Damaszkusz Budapesten. Tegnap pihentem, ma folytatom a szolgálatot.

  • Jóbel