A hétvégén a Szeged-Csanádi Egyházmegye II. Lelkipásztori Napját voltam. Volt egy feladatom is – vezetni az „igényközpontú evangelizáció” munkacsoportot – de azt akarom elmondani, miért volt felemelő számomra ez a nap:

• Bár nem voltunk sokan – talán mert vesztett hivatalos színezetéből a program – aki ott volt, az hitből, lelkesedésből és tenni akarásból volt. Így lehet valamire jutni. Motivált légkör volt.
• Amióta a hívő eszemet tudom, mindig is alulról jövő kezdeményezésekben mozogtam. Most a LN-on helyemen éreztem magam, ahol érek valamit.
• Vannak olyan dolgok – az álmaink –, amiket minden évben újra kell hallani, hogy nehogy elfeledjük, vagy elveszítsük hitünket bennük. Jávorka a. tanítása a természete szerint mindig kisebbségi Egyházról, a föld sójáról, Isten országáról, mely nem jön el látható módon, ilyen volt.
• Jó volt számomra ugyanazokat hallani, amiket az iskolában fontosnak tartunk, de mások ajkáról, olyanokéról, akiket tekintélyeseknek tartok az egyházban: pl. az evangelizáció a közösségre alapoz; a fejlődő közösségek 8 ismérvét; a kapcsolati háló az evangelizáció útja (és nem a szervezések); hogy bár homály az egyházmegye számára, mit is jelent evangelizálni konkrétan, mégis van hit, hogy ez a küldetésünk… stb.
• És a legfontosabb, hogy láttam elkötelezett világiakat és papokat, akiknek fontos az egyház és az egyházmegye jövője. Hozzájuk tartozónak éreztem magam.

Én azon csoporthoz tartozom, akik nem elégedettek, ha csak találkozunk, csak beszélgetünk, csak felsoroljuk a problémákat és jó dolgokat. Nem elég egymás mellé rakni az értékeinket, hanem szükséges egységbe foglalni azokat, hogy egymásra hatva megsokszorozódjanak. Ezért örülök, hogy lesz a LN-nak egy szintézise, van/lesz – bár nem hivatalos – iránymutatás, mert így a saját szolgálatunkat, a helyi Szent András Evangelizációs Iskolát is jobban tudjuk az egyházmegye munkájában elhelyezni, jobban tudunk az egyházmegyének hasznára lenni.

Amikor elindult Budapesten a Városmisszió többen kérdezték, nem akarok-e felköltözni Budapestre, mert az úgy praktikusabb lenne. Persze nem mentem el :-). De most már jobb választ is tudok adni: itt maradtam az egyházmegyében, mert világiként itt kapcsolódom leginkább a testvéri közösséghez és a „hivatalos egyházhoz”.