III. BandÁsz napok

Jó volt a Bandista családunk találkozója: nem kellett mozgatni a szálakat, ment minden magától, valóban úgy voltunk együtt, mint egy család.

Csütörtökön mentem fel a családdal Budapestre. Aznap készültünk Katival a technikai anyagokkal, pakoltunk össze, én még a műhelyemre készültem. Erika és Hani is segített. Hamar nem feküdtem le.

Péntek reggel Lacival kezdtünk pakolni. Megjöttek a társak is: Anikó, Bence, Feri, Márti, Mirjam, Marietta. 11-er már Pannonhalmán voltunk. Pakoltunk a tornateremben, meg rendeztünk mindent el. Lassan igaza lesz Benedeknek: egy mobil raktárat kellene csinálni :). Estére megjöttek a testvérek. Végül összesen 95-en voltunk gyerekekkel együtt.

Szombat délelőtt volt az egyik műhelyem, ahol a kérügmát próbáltam összefoglalni. Vasárnap délelőtt a másik, ahol a tipográfiába és kiadványszerkesztésbe próbáltam bevezetni az érdeklődőket. Tünde a megkülönböztetésről, Dani és Timcsi a Bandifi-ről, Laci a missziós tapasztalatairól tartott műhelyet, Zsolti pedig egy buzdítást a kapcsolatokról. Egyébként pedig sokat beszélgettünk, voltunk a felújított Bazilikában, darts-ot játszottunk Mo. egyik bajnokával :) és egy „Magyarország, szeretlek!” játékban is volt részünk Kati jóvoltából. A gyerekeket az óvodában Anikó és Böncus vitte sok segítséggel.

Szóval: közös ima, játék, néhány téma, sok találkozás volt a nap. Olyan igazi nagycsaládi találkozó.

Vasárnap délután húztunk haza Szegedre, mert Haninak hétfőn iskola, nem érhettünk haza későn. Én hétfőn aludtam. Kissé sok mínuszom volt alvás terén. Talán kissé kómásabb/fáradtabb is voltam a kelleténél Pannonhalmán.

  • Jóbel