Mikor lehetetlen az első evangelizáció?

Úgy is fel szokták tenni a kérdést: mi a feltétele annak, hogy valaki evangelizáljon, képes legyen az első evangelizációra?

Azt gondolom, hogy három alapvető feltétele van ennek:

  1. Legyen tanú

    Csak az tud a Jézussal való személyes találkozásra elvezetni és a megtérés útján végigvezetni, aki ismeri személyesen Jézust és maga is megtért.

    Fiatal koromban udvaroltam egy lánynak, aki kevés híján Jehova Tanúja volt. Eléggé megtörte az élet és őszintén kereste Istent. Többször kifejezte, hogy számít rám ebben. Én persze meg akartam téríteni, jobban mondva katolizálni akartam, de nem sikerült: teljes kudarcot vallottam. Néhány év eltelt, mire választ kapta miért: én sem ismertem Istent, honnan tudtam volna bemutatni Istent? Az, hogy tudtam, mások mit mondanak róla, nem volt elég.

    Az evangélium ugyanis nem a tanok vagy igazságok, hanem egy személy, Jézus. Abból még nem lesz evangelizátor, aki pontosan ismeri az Egyház tanítását, vagy akár magát a kérügmát. Abból nem lesz evangelizátor, aki tudja, hogy a legkiválóbb teológusok és könyvek mit mondanak Jézusról. Csak az, aki maga is ismeri személyesen Jézust, aki találkozott vele, az tud elvezetni egy életet átformáló találkozásra Jézussal.

    Sokan vannak az Egyházban, akik beszélnek arról, hogy meg kellene térni, de maguk sem tudják, hogy mit értenek alatta. Aki maga nem tért meg, senkit sem tud elvezetni a megtérésre.

  2. Váljon tanítvánnyá

    Van egy egyszerű tény az evangéliumban: Jézus a tanítványok közül választotta ki az apostolait a küldetésre és a hetvenkettőt is. Jézust nagy tömeg követte, akik csodálták őt, de küldetést csak a tanítványok kaptak.

    Miért? Mert az evangelizáció nem propaganda. Az evangélium azért örömhír, mert itt és most megtapasztalható körülöttünk, amit hirdetünk. Hadd fejtsem ezt ki jobban: Jézus azzal küldte el a tanítványokat, hogy járják be előtte kettesével a falvakat és jelentsék be Isten Országának elérkezését. A tanítványok mindenkit összecsődítettek és amikor megérkezett Jézus, megtapasztalták, hogy elérkezett az Isten uralma: a szegényeknek hirdetik az evangéliumot, a vakok láttak, a sánták járnak és a bűnösök bűnei megbocsáttatnak. Az Isten országa földrajzilag is behatárolható volt: ott volt a királya, Jézus körül, Jézussal ment. Jézus igehirdetése azért volt különleges, mert amit hirdetett, az meg is valósult.

    A tanítvány az, aki olyan, mint a Mestere. Úgy él, úgy gondolkodik, úgy imádkozik, úgy hal meg…, mint a Mestere. Az a tanítvány, aki körül ott van Jézus ismertetőjele: Isten országa.

    Az evangélium első hirdetése nem reklám. Amit hirdetünk, az megtapasztalható is ott és akkor. Ezért választ Jézus küldötteket csakis a tanítványok közül.

  3. Legyen küldött

    Ma oda jutottunk, hogy az evangelizáció felelősei, nem is tudják mi az üzenet. Keresni kell. Egyesek szerint nincs is releváns üzenetünk és más vallásokból kölcsönöznek üzeneteket. Egyesek szerint van valami üzenet, ami kiolvasható a Szentírásból, de az meglehetősen homályos. Egyesek szerint pedig az üzenet egy általános emberi igazság (mégpedig a szeretet). Egyesek szerint pedig nincs is szükségünk üzenetre.

    Az evangelizátor, vagy hírnök, hírvivő egy szerep, mely a feladó, a címzett és az üzenet erőterében értelmezhető. Ha nincs üzenet, akkor alapvető szereptévesztésben van a hírnök. Ha elveszti a rá bízott üzenetet, nem pótolhatja valami mással vagy hasonlóval. Nem redukálhatja le az üzenet összegzésére vagy egy részletére. Nem adhatja át az üzenetet átázott, olvashatatlan formában.

    Attól lesz valaki hírvivő, hogy megbízást kapott a hír továbbítására. Szükséges átélnünk a megbízatást, szükséges átvennünk az üzenetet, amelyet ránk bízott Isten, amit nem változtathatunk meg, hanem célba kell juttatnunk.

Az első evangelizáció lehetetlen, ha a művelője nem tanúja az élő Jézusnak, ha nem tanítvány csak propagandista és lehetetlen, ha nem bíztak rá üzenetet.

  • bubu