Az evangelizáció 3 síkja

Az új evangelizációnak három alapvető síkja van – amely összecseng az egyház négy alapfunkciójával –, ez pedig: a prófétai, papi és királyi evangelizáció:

1. A prófétai evangelizáció (martyria) az evangélium szóval való továbbadása. Azért nevezzük prófétai szakasznak, mert Istent küldötteiként, az Ő nevében szólunk és magáról Istenről. Két alapvető szakaszból áll: a kérügma első hirdetéséből és a katekézisből.
2. A papi evangelizáció (leiturgia) középpontjában az Istennel való személyes találkozás létrejötte áll, amely egy közvetítő, „pap” segítségével jön létre: voltaképpen hídverés ember és Isten között, Isten meghívására és megbízatásából. A papi evangelizáció eszköze az ima, a dicsőítő ima (Isten jelenléte), Isten szeretetének jelei (gyógyulás), a találkozások Isten és ember között, a szentségek. A papi evangelizációt a szolgálati és a felszentelt papság végzi, ki-ki saját hatalmának megfelelően.
3. A királyi evangelizáció (diakonia) az evangélium tettekkel való bemutatása, mely jel a világban, kontraszt és vonzó. Parafrázisban mondva: élj, úgy, hogy mindenki úgy kívánjon élni, ahogy te; vagyis, mint egy király.

De nem gondolom, hogy ezzel a három síkkal nagy újdonságot mondanék. Amit viszont ki szeretnék hangsúlyozni: ez nem azt jelenti, hogy az evangelizációnak három útja lenne, amit be lehetne külön-külön járni. Senkit sem akarok megbántani, de óriási nagy tévedés az, amikor úgy határozzák meg egyesek, akár mozgalmak is magukat, hogy: 1. „én a tettekkel való evangelizációt képviselem: nem kell beszélni, helyette, inkább élj úgy, hogy kérdezzenek”, vagy 2. „a mi házunk az imádság háza, mi imádkozunk az emberekért”, vagy 3. „mi kérügmatikusak vagyunk, a mi közösségünk küldetése az kérügma hirdetése”. És ezt ráadásul büszkén jelentik ki önmagukról.

A piaristákhoz jártam suliba, ott mondta sommásan az egyik tisztelt atya, hogy „A sola elvek mindig protestánsak, a katolikus kötőszó a ’nem csak, hanem is’. ” Talán kicsit túlzás a megfogalmazás, de megjegyezhető és ebben az esetben igaz. Pasztorális eretnekség Jézus hármas tevékenységét elvágni egymástól. Aki három egymástól elválasztható utat, vagy területet lát maga előtt, az ivartalanítja az evangelizációt: nem terem gyümölcsöt.

A prófétai, papi és királyi evangelizáció együtt létezik, együtt hatékony és csak együtt valódi. Igaz ez egyéni, közösségi, plébániai, egyházmegyei szinten is: minden evangelizációs tevékenységünkben benne kell legyen mindhárom. A gyakorlati evangelizációban egyszerre van jelen mindhárom, vagy elhal az evangelizáció. Egyik sem fontosabb a másiknál. De együtt megsokszorozzák erejüket. Három sík, amely térlátást eredményez az evangelizációban.

Egyszerűen szólva egyéni szinten: élj úgy, hogy feltűnő jel legyél a sötétségben; tégy tanúságot Istenről és hirdesd az evangéliumot bátran; imádkozz a nyitottakért, hogy találkozzanak Istennel és megtérjenek. Ez így együtt hatékony, mert így krisztusi.