Milyen az idei advented? Mennyire vagy elégedett a karácsonyra való eddigi készületeddel? A kétezer-tizennyolcadik adventet sokféleképpen meg lehet élni, épp úgy, ahogyan az elsőt is többféleképpen élték meg:

Mária életébe maga Isten angyala hozza el az adventet, és számára a karácsonyi örömhír a világtörténelem leglehetetlenebb helyzete is: nem csak az a küldetése, hogy szűz létére világra hozza Isten Fiát, hanem az is, hogy felnevelje azt a különös gyermeket, aki Dávid trónján fog uralkodni örökkön örökké. Nem csodálkozhatunk azon, hogy ettől némileg zavarba jön, és szükségét érzi tisztázó kérdést föltenni: „De hogy is válik ez valóra?”. Azon viszont már csodálkozhatunk, hogy egyetlen ilyen kérdés és a rá kapott válasz elég neki ahhoz, hogy teljes lényével igent mondjon. Az Istennek kimondott igen pedig máris örömtelivé teszi számára az adventet, a Jézus születésére való várakozást: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong…!”. Ugyanakkor viszont egyúttal dolgos időszak is számára az advent, ugyanis elmegy rokonához, Erzsébethez, és három hónapig mellette van, nyilván azért, hogy a várandósság terhében elnehezült idős asszonynak a mindennapi teendőkben segítsen… Mária adventje az Istennel való párbeszéd, a benne való bizalom, az öröm és a dolgos készülődés időszaka (Lk 1,26–56).

József számára szintén váratlan fordulat az advent, és először töprengenie is kell azon, hogyan viszonyuljon hozzá. De Isten bátorítást és útmutatást ad neki, és már tudja, hogyan készüljön Jézus születésére: tegyen meg minden tőle telhetőt az első karácsony megfelelő körülményeiért. Bizonyára mint jó férj el is kezdi szerény otthonuk előkészítését, de a császár népszámlálási rendelete ismét váratlan fordulatot hoz. Ezért mindent otthagyva Betlehembe kell utaztatnia családját, és csak épp karácsonyra sikerült odaérni. Nem volt sem idő, se pénz, se mód a méltóan ünnepélyes körülmények megteremtésére… Így minden készület ellenére József és családja nem a szépen feldíszített otthonukban, hanem csak egy istállóban tölti az első karácsonyt (Mt 1,18–24; Lk 2,1–7).

A messzi napkelet felől érkező bölcsek bizonyára már régóta várták az első karácsonyt, és amikor végre feltűnik a jel az égen, ők már az adventre is gondosan összekészülnek: a Jézussal való találkozásig hónapokon át tartó utazással jutnak el, ehhez pedig gondosan össze kell szedni minden szükségeset. Adventjük valóban utazás, ami teljes egészében az újszülött Királyért történik. Ez a karácsony igazán díszes, örömteli találkozás, méltó és értékes ajándékokkal (Mt 2,1–12).

A pásztorokat viszont épp ellenkezőleg, teljesen váratlanul éri a karácsony, a hétköznapi munka és feladatok mellett még adventjük sem volt, és egyszerre csak rájuk köszönt a szenteste. Előkészületek nélkül csak beesnek a betlehemi jászol elé, de ott így is nagy öröm éri őket, mert megbizonyosodnak róla, hogy amit Isten mond, az valóban igaz beszéd, és ők is találkozhatnak a gyermekként megszületett Megváltóval (Lk 2,8–20)!

A vén Simeon és Anna egész életükben valami különlegeset és nagyot vártak Istentől. Adventjük egy életen át tartott úgy, hogy nem is tudták, pontosan és konkrétan mit is várnak... De amikor elérkezik az első karácsony, megkapják életük nagy ajándékát, a találkozás és a felismerés öröme egyazon pillanatban és egyazon személyben valósul meg számukra: Jézusban (Lk 2,25–38)!

Számodra milyen az advent? Gondos készületben telik, vagy csak arra vágyva, hogy a hétköznapok számtalan teendője között bárcsak tudnál egy kicsit a karácsonyra is ráhangolódni? Isten örömhíre az, hogy bármilyen is a te készületed, ő biztosan készül a veled való találkozásra! Akár szépen előkészített lakásban, gondosan csomagolt ajándékok között köszönt rád a karácsony, akár csak éppen beesel a fa alá, Jézus ott vár, készen rá, hogy találkozzon veled! A karácsony ő maga: Jézus, a te Megváltód!