Miért lett András az első?

cc: http://www.flickr.com/photos/lyng883/2284130359/
Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Nézzétek, az Isten Báránya.” A két tanítvány hallotta, amint mondott, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult és látta, hogy követik…
Jn 1,35–38

Csodálok egy embert. Egy embert, akit nem ismertem személyesen.

Akkor tűnt legelőször a szemem elé, amikor egyszer nagy tömeg verődött össze a Jordán partjánál. Nem volt ez a hely messze a Genezáret tavától, ahol a folyó völgye kiszélesedett és sokan odaférnek a vízhez. S a tömegben egy embert veszek észre, egy olyan embert, akinek a járásán látszik, hogy nem a földi emberek közül való: nagy, széles léptekkel jár, látszik a mozgásán hogy halász. Az egyik legsikeresebb halász csapathoz tartozik, Simonéhoz. Több hajójuk is volt, Simon jól értette a halászat furfangjait, és ez az ember az ő hajóján dolgozott. Valójában Simon testvére volt.

De ahogy jobban szemügyre veszem: nem volt egyedül, egy fiú volt vele, a pártfogoltja, ott állt mellette. Igen, ők is azért vannak ott, mert elmentek meghallgatni az új prófétát, aki teveszőrből készült ruhában járt, akit Júdeától Galileáig Alámerítő Jánosként ismertek. Mert ez a halász vallásos volt, sőt ő volt legbuzgóbb az összes hithű izraelita halász között Kafarnaumban: nemcsak zsinagógába járt, hanem amikor nem volt halászati idény, elment keresni Isten dolgait. Így történt, hogy ekkor ott találtam őt.

Néhány hét múlva is még ott élt, ennek a keresztelőnek lett a tanítványa, ő és a pártfogoltja is. Ismerte már ennek a sáska- és vadmézevő prófétának az össze prédikációs témáját: hogy a fejszék a fák gyökerére csapnak, hogy a pelyva a tűzbe kerül, hogy lesz Istennek egy különleges báránya… Ismert már ott mindenkit, néha elhozta egy-egy napra a többi halászt is.

S ekkor történt, hogy a próféta a keresztelkedni vágyók sorában állók között meglátott egy egyszerű embert, s rámutatva így szólt mindenki füle hallatára: „Nézzétek, az Isten Báránya.” Nem volt semmi érdekes ebben az emberben, odajött és ugyanúgy alámerült a vízben, mint a többiek. Igaz, történt valami különleges ekkor, ami nem hagyta nyugton a mi halászunkat, de ez az ember jött és ment, eltűnt. A halászunk nem tudott aludni ezen az éjszakán.

Másnap, még délelőtt újra észrevették közeledni a rejtélyes idegent, és a próféta újra elismételte: „Íme, az Isten Báránya”. Ott álltak ekkor mindketten János mellett. Senki sem mozdult a tanítványok közül... és ez az idegen hirtelen eltűnni látszott. Ekkor a halász kilépett, megragadta a védencét és utána eredt, még láttam amikor az hátrafordulva észrevette őket… aztán eltűntek. Érdekes, senki más nem ment utánuk.

Nem tudom merre járt a halász és fiatal barátja. Csak este jött vissza, de gyors búcsút véve a prófétától a városba ment egyenesen a halász negyedbe. Simon háza volt ahova betértek, megismertem ezt a halászkunyhót. Az egész város sötétbe borult, de abban a házban égett a világosság – kihallottam a halászunk hangját ahogy mesél, magyaráz, győzköd – egész éjszaka nem aludt ki az olajmécses lángja az ablakban.

És hajnalban, amint megvirradt, hárman lépnek ki a kunyhóból. Egyenesen a város szélén álló egyik házhoz mentek. A félhomályban is megismertem, aki kijött az ajtóba: ő volt akiről János, a próféta mondta: „Isten Báránya”. A halászom bemutatta neki a testvérét, Simont. Ekkor, itt hangozott el a híres mondat: „Te Simon, János fia vagy. Kéfás lesz a neved.”

Azon a napon lett Simonból Péter, mert volt egy ember, akit én csodálok: András. Azért lett Simonból Péter, mert volt András.

Azért csodálom, mert más is felismerhette volna a Messiást, de egyedül ő és a védence indultak el a Jordán partjáról az ismeretlen „Isten Báránya” után. De leginkább mégis azért csodálom, mert elsőként Simont vitte el. Pedig tudhatta, hogy Péter egy igazi vezető egyéniség, és ebben az új csapatban is Péter lesz a főnök, nem pedig saját maga, noha ő volt az első…

Jézus, Isten Báránya, én nem tudom Te mire gondoltál akkor, amikor ott hátrafordultál a Jordán partján, és ott volt a nyomodban az a halász, meg az a gyerek. Nem tudom milyen fantáziát láttál benne. De tudod, Jézus, azért csodálom és irigylem őt, mert így történt. És tudod, én mégis azt gondolom, hogy azért tetszett meg neked ez a halász, mert már akkor ott volt vele egy pártfogolt, egy védenc, akit nevelt: a fiatal János. Ez tetszett meg neked benne annyira.

Gyuris Gellért

  • bubu