A karácsony az az ünnepünk, amire már annyi jelentésréteg rakódott, hogy az eredeti tartalmát mind közül a legnehezebb felismerni: egy születésnap; Isten közénk érkezése; második dicsőséges eljövetel; a sötétség és a fény fordulója; ajándékozás őrület; „mindjárt itt az év vége”; család; karácsonyfa; pásztorjáték, Jézuska… Mit is várjak én hívőként az évenként visszatérő karácsonytól?

Az idős János így írja az evangéliumának összefoglalásában: „Καὶ ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο (kai ho logos sarx egeneto) – az Ige testté lett” (Jn 1,14). János eredeti kifejezése ez. Szónak nevezi Jézust, annak az isteni Szónak, ami által Isten létet adott az akaratának, ami által cselekszik, alkot. Szava által teremtette az eget és a földet, legfőképp az embert. Ennek az alkotó Szónak nevezi az ő Jézusát, aki eljött, hogy újjáalkossa az embert.

Isten Szava lett testé, hogy lássuk, hogy tapasztaljuk. És az apostolok látták, kezeik tapintották az ő dicsőségét. Mi az ő tanúságtételük alapján hiszünk: az Urat nem érinthetjük és nem láthatjuk. De hallhatjuk. Ő szó, Ő egy cselekvő ige, Isten akarata, Ő Isten hozzánk intézett beszéde, Ő a nekünk szóló evangélium.

Mit várjak karácsonytól? Hogy Isten nem hallgat többé, nem várakozik többé, hanem megszólal. Hogy meghallom Isten hozzám intézett szavát.

Karácsonykor kérj halló szívet, és hallgasd a szívedben, az Igében megszólaló Istent. Mivel az Ige lett testté, karácsonykor a Bibliádat is a jászolba teheted.