Ez a vonat Firenzébe megy

A Szent András Evangelizációs Iskola identitása: új, kérügmatikus evangelizátorok képzése az Új Evangelizáció számára.
cc: http://www.flickr.com/photos/johnseb/7083897269/

A dinamikus növekedésben telt harminc elmúlt év során több állomáson haladtunk át, és többféle nevünk is volt. Iskolánkat születésekor, 1981-ben Apostoliskolának neveztük el, és csak egyetlen kurzusunk volt, amelynek ez volt a neve: „Pál – az apostolképző”. Alapja a Brüsszeli Lumen Vitae Intézetben írt szakdolgozatom volt és a karizmatikus megújulás sablonjai szerint lett felöltöztetve.

1986-ban csatlakoztunk az „Evangelizáció 2000” projekthez, ahol cselekvési terünk egyházi szintre nőtt. Innen 1993-ban kiválva Emiliano Tardif M.S.C. és Ricardo Argañaraz atyákkal léptünk egységre a KEKAKO formációban, amely munkánk három alappillérét nevezte meg: KÉrügma, KArizma és KOinónia. Ez a váltás kiszélesítette látásmódunkat és új távlatokat nyitott elénk.

Két római év után kérügmatikus iskolánk gyors növekedésétől motiválva neveztük át Szent András Evangelizációs Iskolának, amely Pétereket keres, akik jobban prédikálnak, mint mi, jobbak a szolgálatban, mint mi, és jobban szeretik Jézust, mint mi magunk.

Amellett, hogy ebben a folyamatban nagy értéke volt a velünk együttműködők hozzájárulásának, akiknek szíve együtt dobogott a miénkkel, sokak részéről viszont állandó nyomás alatt voltunk, akik nem értvén az irányt, amerre tartunk, bele akartak minket állítani a megszokott paradigmákba. Mások pedig a kurzusok célkitűzéseit és tartalmát akarták megváltoztatni. Voltak olyan egyházi tekintélyek, akik az Iskola profiljának „jobbá tételét” akarták rám erőltetni, néhányuk pedig magát a karizmánkat nem értette meg. Több alkalommal is kértek bennünket, hogy igazodjunk doktrinálisabb és kateketikusabb sémákhoz, hogy képzési programunkat a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint alakítsuk át. Nem kevés fórumon álltak elő olyan igényekkel, melyek szerint Iskolánknak a társadalmi különbségeket áthidaló oktatás előmozdítójának, vagy teológiai központnak, vagy liturgiai szemináriumnak kellene lennie. S bár ezek mind valóban az Iskola palettáján jelenlévő színek, identitásunk világosan kialakult az elmúlt harminc év során: új, kérügmatikus evangelizátorok képzése az Új Evangelizáció számára.

Mindezek szerepet játszottak Pasztorális Tervünk, Képzési Programunk és logisztikai szervezetünk identitásának kialakulásában. Ezeket a szempontokat egy életszerű történettel szeretném szemléltetni, amely a milánói vasútállomáson játszódik:

A Firenzébe menő járat indulására várakoztam. Sok vonat érkezett és sok indult mindenféle útirányba, és egyszer csak ismerősökkel találkoztam össze, akik Olaszországban utazgattak. Egyikük ezzel a javaslattal rukkolt elő:

– Gyere el velünk Velencébe!

Erre én egyszerűen azt válaszoltam:

– Az én vonatom Firenzébe megy.

Aztán egy másikuk kezdett hívogatni, hogy tartsak velük a Dolomitokhoz, onnan pedig a sok száz éves Cortina d’Ampezzo városába egy kis kikapcsolódásra. Erre megismételtem:

– Az én vonatom Firenzébe megy.

Volt köztük egy házaspár, akik arra akartak rávenni, hogy kísérjem el őket Pisába, mert meg akarták nézni a híres ferde tornyot. Azt mondtam nekik:

– A jegyem Firenzébe szól.

A legvonzóbb ajánlat az volt, amit egy pap mondott, aki hívott, hogy menjek vele együtt Nápolyba, hogy bejárjuk Szent Pál útját, amely első római fogságánál ért véget. Felajánlotta, hogy minden költségemet fedezné. Anélkül, hogy egy pillanatig és kételkedtem volna, határozottan válaszoltam:

– Az én vonatom Firenzébe megy.

Volt ott egy apáca is, aki szerint jobb lenne, ha Rómába mennék, a katolikus világ központjába, de neki is biztos hangon azt feleltem:

– Az én vonatom Firenzébe megy.

Végül egyikük ezt kérdezte:

– Minek mész te Firenzébe? Sokkal jobban tennéd, ha itt maradnál Milánóban és elmennél megnézni Leonardo Utolsó vacsoráját, aztán pedig a milánói dómot, amely a gótikus építészet legnagyszerűbb alkotása.

Ennek megmutattam a jegyemet:

– Firenzébe vettem jegyet. Nem maradhatok itt, ahol most vagyok. Oda kell mennem. Firenzébe megyek.

Végül mindegyik ismerősöm vonatra szállt, ki-ki az általa választott úti cél felé, én pedig habozás nélkül ültem fel a Firenzébe induló szerelvényre.

Ez a történet megmutatja, hogyan érte a múltban számos különböző irányból nyomás a Szent András Evangelizációs Iskolát céljainak és mondanivalójának megváltoztatására, de a jelenre és a jövőre vonatkozólag is figyelmeztet:

„Ez a vonat Firenzébe megy” – és ez azt jelenti, hogy a Szent András Evangelizációs Iskola küldetése világos és határozott: új evangelizátorokat képezni az Új Evangelizáció számára. Van más vonat a teológusok, a társadalmi pasztorációban szolgálók, meg a szemináriumi tanárok képzésére. A mi vonatunk Firenzébe megy.

„Ez a vonat Firenzébe megy” – és ez kifejezi a 21 kurzusból álló képzési programunkat is. Nem hittudományi főiskola vagyunk, amely a katolikus hit összes témáját lefedné, nem. Megvannak azok az intézmények, amelyek jobban el tudják látni ezt a feladatot. A mi vonatunk Firenzébe megy. Nem foglalkozunk a pasztoráció valamennyi területével, ellenben bármely pasztorális terület számára képzünk evangelizátorokat.

„Ez a vonat Firenzébe megy” – és ebben az is benne van, hogy nem áruház vagyunk, ahol minden megtalálható, hanem itt nálunk, a Szent András Evangelizációs Iskolában a gyakorlati kérügmatikus evangelizáció területén a legjobbat nyújtjuk.

„Ez a vonat Firenzébe megy” – és ebben benne van a kidolgozott aktív-résztvevői módszertanunk is. A mi vonatunk nem a skolasztika vagy a tanítói módszertan vágányán halad. Nálunk a tanuló résztvevővé válik, aki evangelizálva tanul evangelizálni.

„Ez a vonat Firenzébe megy” – és ebből világos az is, hogy az Egyházban lévő egyetlen mozgalommal sem vagyunk azonosak, hanem valamennyinek a szolgálatára vagyunk. Egyházi dimenzióban létezünk. Az Evangéliumot szolgáljuk, jobban mondva az Evangélium Jézust, mint az Egyház és az Egyházban, közösségben annak pásztoraival.

„Ez a vonat Firenzébe megy” – és ebben látható a vágányunkat alkotó két sín is: az egyik ennek az egész nagy projektnek a lelke: a KÉrügma, KArizma, KOinónia, a másik pedig a szervezeti felépítésünk, egy Nemzetközi Irodával és egy nemzetközi igazgatóval, akit egy Tanács és számos nemzeti iroda segít.

„Firenze” számunkra Isten országának megalapítását jelenti a mi Urunk, Jézus Krisztus Evangéliugmának hirdetése és megélése által. A mi lelkiségünk az Evangélium, életünk és szolgálatunk egyedüli példaadója a Názáreti Jézus, Mária fia. Az iskola lelke Isten Igéje, jobban mondva Jézus, aki az Ige.

A mi Firenzénket három bibliai kijelentéssel határozhatjuk meg:

  • Jeremiás: Rászedtél, Uram, és hagytam, hogy rászedj!
    Az élő Jézussal való személyes találkozásból indulunk ki, ami miatt nem tudunk nem beszélni arról, amit láttunk és hallottunk.
  • Jézus: Menjetek és hirdessétek az Örömhírt minden teremtménynek!
    Az a katolikus, aki nem evangelizál, az nem méltó erre a dicsőséges névre, mert ez azt jelenti, hogy őt sem evangelizálták, csak a szentségekben részesítették.
  • Pál: Nekem az élet Krisztus.
    Jaj nekem, ha nem evangelizálok, jaj nekem, ha nem képzek evangelizátorokat, és jaj nekem, nem képzek képzőket!

Már azelőtt, hogy II. János Pál pápa rámutatott az Új Evangelizáció útjára, mi már ebbe az irányban haladtunk. Éppen ezért ma még nagyobb meggyőződéssel jelenthetjük ki, mint korábban, hogy „ez a vonat Firenzébe megy”.

Ha valaki Nápolyba, Rómába, vagy éppen Torinóba szeretne menni, akkor sok vonat indul ezekbe az irányokba az Egyház szívéből. Krisztus testén belül sokféle karizma és küldetés van, de a Szent András Evangelizációs Iskola Firenzébe tart.

Nem mi vagyunk az egyetlen közlekedési eszköz a zsúfolt pályaudvaron, de mi vonatunk köztes megállók, átszállás és kitérők nélkül megy, azzal a sajátos karizmával, amely identitásunk meghatározója. Prófétai hivatásunk van és meg kell fizetnünk az árát annak, hogy nekünk kell rést ütnünk, és nem bérmunkások vagyunk, akik egész éjszaka ugyanazon az oldalon vetik ki a hálójukat. Eredetinek és kreatívnak lenni azt jelenti, hogy lebontjuk a hagyományos paradigmákat. Ez nem könnyű, de annál izgalmasabb, hiszen arról szól, hogy meg kell tanulnunk a vízen járni.

Mindenkit meghívunk, aki elhívást érez rá, hogy szálljon föl erre a vonatra, hogy miközben úton vagyunk, készítsük is ezt az utat egy ütemben, egyazon lelkesedéssel. Üdvözlünk mindenkit, aki Firenzébe akar menni, a városba, amely karizmánkat és küldetésünket jelképezi. Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, egyszerűen egy másik tagja vagyunk Krisztus testének. Ez a vonat Firenzébe megy.

A Szent András Evangelizációs Iskola az evangelizáció világának egyik valósága. Elfogadunk és köszönettel veszünk minden hozzájárulást, amely Firenzére irányul. Ha valaki más útiterv és más úti cél felvázolására és elérésére érez elhívást, az talál másik vonatot. Ez a vonat azonban Firenzébe megy.

José H. Prado Flores
A Szent András Evangelizációs Iskola Nemzetközi Igazgatója

Fordította: 

Joanovits Róbert

Eredeti megjelenés: 

2011. szeptember
  • bubu