Jézus megkeresztelkedése jelzi a karácsonyi idő végét és egyben állomása egy új liturgikus évnek: az évközi időnek. Olyan ez, mint egy filmnek a kezdete, ahogyan az evangélisták ezt a nagyszerű jelenetet bemutatják, amelyben Jézus küldetését elkezdi. Mindaz az esemény, amely ezután következik be, ennek a képnek a kibontakozását jelenti. Tehát ez az a pillanat az Úr életében, amikor minden elkezdődik. 30 év után-amelyről kevés irat maradt fennt-, egy átlagos családi légkörben eltöltött idő múltán, az Atya akaratát folyamatosan megismerve Jézus megteszi az első lépést: elmegy Keresztelő Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék.

A történtekről maga Keresztelő János számol be nekünk:

« Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel. János tanúságot tett és azt mondta: Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt.» Jn 1,31-32.

Mi következett be abban a folyóban? Egy fontos dolog történt, mégpedig az, hogy attól a pillanattól kezdve Jézus sajátos módon, mint Isten Fia kezdte el küldetését élni, amelynek útját János készítette elő számára. Ő akkor ezt mondta:

„Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.” Jn 1,34

Ezután János zavarba jött, hogy az Isten Fia másképpen cselekszik, mint ahogyan ő azt várta volna: ahelyett, hogy a bűnösöket megbüntetné, együtt étkezik velük és irgalmasságot hirdet.

A Jordán folyónál Jézus egy nagy tömeghez érkezik, közelebb megy, hogy hallgassa János szavait és a bűnösök sorai közé áll, hogy megkeresztelkedjék. Ő is belemerítkezik a vízbe egészen, talán térden állva és János előtte áll. Micsoda jelenet! A Szent várja, hogy megtisztuljon, körbevéve a Jordán iszapos vizeivel. De milyen vizek is ezek?

Ebbe a vízbe jött mindenki, valóban mindenki: prostituáltak, házasságtörők, vámosok, katonák. Oda jártak, hogy a próféta által megtisztulást nyerjenek, mint a megtisztulásnak és megtérésnek a kifejeződését, amit Isten megkívánt tőlük. Bűntől szennyezetten merültek bele és tisztán jöttek ki onnan. A vízben maradt róluk a szenny, a por és az iszap.

Ebben a vízben merítkezik meg Jézus is egészen nyakig. János vizet önt még a fejére is, hogy azt is megmossa. Egy ember áll előttünk, aki az emberiség bűneibe merítkezik meg, teljesen benedvesítve az emberiség szennyes vízétől. Jézus mindezek után kiemelkedik a vízből, mint ahogy majd a sírjából is kiemelkedik. Abban a pillanatban megnyílt az ég és látja, hogy a Szentlélek reászáll és ezzel egyidőben felhangzik az Atya szava:

« Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik». Mt 3,17.

Az Atya kinyilatkoztatja, hogy ez az Ember, aki az emberiség bűneiben teljesen megmerítkezik, nem más, mint az Ő Egyszülött Fia. Így, ebben a formában mutatja meg az akaratát. Így kell majd szenvednie. Ez lesz az Ő küldetése. Ezt tette Jézus egészen addig, hogy alászállt a poklokra, és ahogyan később győzelmének sírjából kijött, úgy jött ki most a Jordán vízéből.

Jézus megkeresztelkedésének az ünnepe évente arra emlékeztet, hogy mi is történik a keresztség által. Jézus szentként lép be a bűnnel teli Jordán vízébe és azt megszenteli. Mi, ezzel ellentétben, mint bűnösök lépünk be a Szentlélekkel teli vízbe, amely megszentel minket és ugyanakkor küldetést ad számunkra. Jézus küldetése abban állt, hogy szeretetében leereszkedjen és meghaljon értünk a kereszten. A mi küldetésünk is az, hogy az életbe belépve önmagunkat adjuk a világ megmentéséért.

Pont ezért a keresztség számunkra is egy kezdetet jelent. A keresztséget élni pedig azt jelenti, hogy azt tesszük, amit Jézus is tett megkeresztelkedése után, hogy evangelizálunk:

« Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.”» Mt 4,17.

Az evangelizáció nem egy olyan feladat, amelyet kiosztottak ránk, hanem a Szentlélek által megszentelt keresztségünkből fakadó életfeladat. A mi feladatunk is az, hogy a mindennapokban is Jézushoz hasonlóan éljünk.