Pepe Prado felszólalása a XIII. szinóduson

2012. október 16., Vatikán, szinódusi terem
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=471856832837047&set=a.468206536535410.102461.153841487971918

Mint ahogy József és Mária elveszítette Jézust Jeruzsálemben, valami ilyesmi megtörténhet ma is Egyházunk zarándokútját.

Öt évszázaddal ezelőtt felhagytunk az örömhír első meghirdetésével és a szentségeknél, dogmáknál és a katekizmusnál kerestünk menedéket, amelyek nem rosszak, nem, feltéve, hogy ezeket megelőzi az első hirdetés. De nem előtte, és legfőképp nem helyette alkalmazhatók.

Néhányan elveszítették az Igét, és helyette inkább a bölcselkedésből felépített gondolkodásmódot részesítették előnyben. Ki merem mondani, hogy elveszítettük Jézust, de egyúttal felvetődik bennem néhány kérdés is:

  • Vajon tényleg mindent szemétnek és veszteségnek tartunk-e „Jézus keresztjének megismeréséért” (Fil 3,7–10)?
  • Nyilvánvaló-e közöttünk azok öröme, akik megtalálták az elrejtett kincset (Mt 13,44)?
  • Vajon miért olyan nehéz sok vallásos cselekedetünkben az élő és feltámadt Jézust meglelnünk?
  • A feltámadt Jézus nem jelenik meg az egész népnek, hanem „csupán a tanúknak”, akikre rábízza az evangélium hirdetését (ApCsel 10,40–42). Mi elmondhatjuk-e magunkról, hogy volt személyes találkozásunk az élő Jézussal, ami tanúvá tesz bennünket?

Isten népe kéri, követeli tőlünk: θέλομεν τὸν ̓Ιησον ἰδεν – „Jézust akarjuk látni”. Pál kudarcot vallott az Aeropáguszon, mert a feltámadásról beszélt, és nem a feltámadt Jézusról; miközben Péter csodálatos halfogásra tett szert, mivel – κατενύγησαν τῇ καρδία – a Szentlélek kardjával „járta át a szíveket”.

A probléma nem az, hogy a Katolikus Egyház nem evangelizál, hanem, hogy gyakran a „nem evangelizáltak” evangelizálnak. Vagyis sok evangelizátor még nem merült alá a Jordánban, hogy személyes tapasztalatot szerezzen Isten szeretetéről, és nem ment fel az emeleti terembe sem, hogy befogadja a saját személyes pünkösdjét.

A hit pedagógiája focimeccshez hasonló, melyet két félidőben játszanak: az első félidő az első hirdetés, a második pedig a katekézis és a teológia. Az első félidőt tehát az evangelizátorok játszák, a katekéták és a tanítók pedig a másodikat.

József és Mária visszafordultak, hogy megtalálják Jézust azon a helyen, ahol elveszítették (Lk 2,45). Így mi is menjünk el újra Jeruzsálembe, ahol ott az üres sír!

Prof. José Prado Flores, a Szent András Evangelizációs Iskola alapítója és nemzetközi igazgatója

Fordította: 

Joanovits Róbert és Gyuris Gellért

Eredeti megjelenés: 

2012. október
  • Jóbel