A szeptember is eltelt, már október van.

A szeptember öröme Obo visszatérésére volt. Újra van benne élet, tettvágy, vízió, lendület. Öröm volt ezt látni, pláne felismerni a részletekben az Úr kézjegyét. A szeptember ennek megfelelően előkészítéssel, megbeszélésekkel, tervezéssel és különleges tanácsüléssel telt. Még nincs kiforrva mi lesz, de most már tudom, hogy lesz valami új. Szóval a jövőkép folyamatban van.

A kurzusok tekintetében az én dolgom volt a hirdetés és végül nálam landoltak a lemondások is. Ez nem volt öröm, de teljesen érthető. Teljesen megértem, hogy ilyen helyzetben nem nagyon mernek mozdulni az testvérek. Szóval ennek a munkámnak nem volt sok gyümölcse.

Egyébként úgy látom, hogy a következő fél évben nem is nagyon lesznek kurzusok. Legfeljebb, a kis, zárt közösségben lévő kurzusoknak van esélyük, országosoknak nem nagyon. Fél éve „üzemeltető” feladatkörben vagyok a titkárságon, de úgy tűnik, nem sok minden van, ami üzemel.