Kedves Testvér! A Szent András Evangelizációs Iskolát Isten hiánypótolásul hozta létre. Az Egyház, Krisztus küldetését folytatva, a harmadik évezred elején is arra hívatott Európában, hogy hirdesse az evangéliumot, csakhogy… nincs rá elég és megfelelő embere. Van sok papja, teológusa, katekétája, hittanára stb., de alig van evangelizátora. Ezért hozta létre Isten ezt az iskolát: hogy kérügmatikus evangelizátorokat képezzen az Kat. Egyház új evangelizációja számára.
Ismerj meg bennünket és szolgálatunkat!
Az iskolabemutató letölthető nyomtatóbarát PDF formátumban.
Ecclesia evangelizandi causa exstat.
Az Egyház azért van, hogy evangelizáljon. EN 14, KÁD 46
Az Egyház csupán egyetlen küldetést kapott Jézustól: az evangelizációt. Ma a Lélek is ezt súgja az Egyháznak: új evangelizáció!
Akit e küldetés sürget Magyarországon, akinek lábát már megmozdította az evangélium hirdetésére való készség saruja, ők azok az új tömlő, amibe a Szent András Evangelizációs Iskola örömest tölti új borát.
A mai magyarországi pasztoráció hasonlít annak a földművesnek a munkájához, aki kertjét megtrágyázta, felszántotta… öntözte, ekézte és kapálta, megvédte a kártevőktől, egész évben mindent elvégzett rajta, de valahogy – nem is lehet megérteni hogyan – kimaradt a magvetés. Egyszerűen elfelejtette. Így minden igyekezete ellenére sem aratott termést. (Lásd: Irányvonalak a tervszerű első igehirdetéshez, Don Bosco Kiadó, Budapest, 2000.; 5. o.)
El kell ismernünk azt, hogy a magyar katolikus egyház „evangelizációs stratégiája”, mely a rendszerváltás után alakult ki, nem hozza meg a kívánt eredményt. A templomainkban továbbra is csak hallgatják a miséket, plébániáink nem közösségek közössége, újak alig csatlakoznak hozzánk. Az iskoláinkban érettségizők, végzők pedig csak elenyésző számban jelennek meg a közösségekben.
Sokat dolgozunk, még sincs termés. Rosszul szántunk, kapálunk? Nem ezzel van a baj. A hiba az, hogy nem végzünk el egy fontos munkafázist: nem vetünk magot. Más szóval nem halásszuk az embereket, hiányzik az evangelizáció gépezetéből egy fogaskerék.
Evangelizációs iskolánk egy hiányzó fogaskerék. Bizonyára, nem az egyetlen hiányzó fogaskerék egy-egy plébánia-közösség életében, de hisszük: Isten minden alkatrészt odaadott a magyar egyháznak is, csak össze kell raknunk.
Az evangelizáció a teljes egyházi tevékenységünket átölelő folyamat, amely egymásra épülő szakaszokból áll: (KÁD 47-49)
Magyarországon az evangelizáció folyamatából hiányzik egy meghatározó lépés, a fundamentum (RM 44), az első evangelizáció, a kereszténnyé válás startköve: a meghalt és feltámadt Jézus Krisztusnak örömhírként való hirdetése azzal a kifejezett céllal, hogy a kereső ember – az Istennel való személyes találkozásból fakadóan – higgyen, azaz teljesen rábízza magát Istenre és megtérjen, vagyis az életének megváltoztatása mellett döntsön. A kérügma miatt – mely ennek a hirdetésnek a tartalma – gyakran nevezik ezt a szakaszt kérügmatikus evangelizációnak is.
A kérügma hirdetésének kihagyásával az evangelizáció megreked. Az első evangelizáció prófétai küldetésének kihagyásával csupán képzeletbeli növényeket gondozunk kertjeinkben… Ezért nincsenek katekumen csoportjaink, ezért nincsenek közösségeink a plébániákon és ezért nincs misszió sem.
Míg működött a népegyház, vagyis az egyház és a társadalom kb. egy és ugyanazon közösség volt, a pasztorációban nem volt fontos a megtérés, a keresztény életnek ugyanis nem volt konkurenciája. De ma már van, sőt ma a keresztény közösség a kisebbség a nagy pogányságban: kontraszttársadalom.
Új helyzet van tehát, ami gyökeresen új pasztorációt és gondolkodásmódot igényel. Az intellektuális és racionális hittérítés korszaka lejárt. Ma új típusú evangelizációra van szükség: visszavezetni a pogányságból az embereket Isten Országába. Az új evangelizáció legkritikusabb eleme tehát az evangélium nyílt hirdetése és a megtérésre való meghívás. Vagyis, azok hiányoznak, akik vetnek: az evangelizátorok.
A Szent András Evangelizációs Iskola előtt világos a küldetése: evangelizátorokat képezni az Egyháznak: a plébániáknak, a közösségeknek.
Célunk, hogy minden hívő katolikus evanglizátor legyen, hogy minden plébánia-közösség evangelizáló legyen.
Az evangelizátorok az új evangelizáció előfeltétele: olyan egyszerű hívők, akik egy közösség tagjaként a mindennapi életük során ismerőseiknek és ismeretlenek számára is képesek tanúságot tenni Jézus Krisztusról, hirdetni Őt egyetlen Megváltóként és elvezetni a keresőket a megtérésre, majd ezután a közösségbe.
Ugyanis sok szakemberünk van az Egyházban – papok, szerzetesek, katekéták, teológusok – akik az evangelizáció más szakaszaiban munkálkodnának, de jelenleg nincsenek olyanok, akik elvégeznék az első evangelizáció szolgálatát. Ha lesznek a közösségeknek, plébániáknak evangelizátoraik, beindul a gépezet.
Nem gondoljuk, hogy néhány evangelizációs szakemberrel máris minden a helyére kerül. Sokkal több evangelizátorra van szükség, mint katekétára vagy papra: minden katolikus evangelizátorrá kell hogy váljon. Ez a keresztségi és a bérmálási küldetésünk, mert „az első igehirdetésre minden keresztény meghívást kap.” (KÁD 61)
Iskolánk az evangelizáció folyamatában néhány kritikus lépést valósít meg: az első hirdetés területén és a folyamat végén, az evangelizációra való felkészítésben. Mindkettő hiányzó és pótolható láncszem Magyarországon.
Az Iskola nem végzi el az evangelizáció teljes küldetését, hogy mi evangelizáljunk az Egyház, a (plébánia)közösségek helyett. Az evangelizáció a teljes Egyház küldetése. Mi egy iskola vagyunk, hogy megtanuljon Isten népre újra evangelizálni.
Az iskola névadója András apostol, aki az evangéliumok egyik legjelentéktelenebb apostola. Mégis különleges, mert miután elsőként fedezte fel a Mestert (Jn 1,37–42), rögtön elvitte hozzá a testvérét, Pétert, akiből az első – és nálánál sokkal nagyobb – apostol lett. András az, aki keresi a nála nagyobb apostol jelölteket.
Ha elneveznénk még valakiről iskolánkat az József Barnabás lenne, a ciprusi származású levita, aki felfedezte Pált, felnevelte, vele apostolkodott és közben engedte, hogy nálánál nagyobbá váljon, és elengedte amikor már felnevelte, hogy egy másik apostol nevelésébe kezdjen, egy olyanéba, akiben más nem látott fantáziát: Márkéba, aki később az első evangéliumot lejegyezte és szintén nagyobbá lett nála. Ő egy igazi apostolnevelő volt.
Ezt jelenti számunkra „Andrásnak” lenni. Nem akarunk sztárapostolok lenni, akik nem engednek másokat felnövekedni, hanem tudatosan evangelizátor- és apostolutódokat nevelünk, nálunknál nagyobbakat.
Az iskolának tudatosan nincs saját lelkisége, amely egy meghatározott karakterű személy akarna kiformálni. Az iskola evangelizáló szívvel erősíti meg és értelmezi újra az önálló vagy mozgalmakhoz kötődő lelkiségeket: az örömhír hirdetésének pünkösdi lelkesedésével, mely sarkalló belső tűz, és a készséggel a nyílt hirdetésre, hogy Pállal együtt kiálthassuk: „Jaj nekem, ha nem evangelizálok!” (1Kor 9,16).
A Szent András Evangelizációs Iskola egyházjogilag világi hívők magántársulása, melyet 1980-ban egy laikus teológus, José H. Prado Flores alapított Mexikóban.
II. János Pál és az iskola fennállásának 25. évfordulóján XVI. Benedek pápa is apostoli áldásában részesítette az iskola munkatársait 2000-ben ill. 2005-ben.
Az első, Mexikóban alapított iskolát a helyi illetékes kardinális, Juan Sandoval Íñiguez részesítette approbációban 2003-ban.
Iskolánk egyházi hatását jól mutatja, hogy alapítónk José H. Prado Flores (Pepe Prado) előadó volt 2008. júniusában a 49. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson a kanadai Quebecben.
Magyarországon az iskola első támogatója Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát volt, akinek területén, Ménfőcsanakon jött létre az első evangelizáció iskola. Azóta már több egyházmegyében van iskolaközösségünk, néhol írásbeli, máshol szóbeli jóváhagyással vagy támogatással.
Fiam, … amit tőlem számos tanú által megerősítve hallottál,
bízd azt hűséges, mások tanítására is alkalmas emberekre. 2Tim 2,2
Az iskola egy világos útvonalat követ: az evangélium atlétáinak (2Tim 2,5) edzési programját, hogy a keresztény ember tanú és tanítvány, evangelizátor, apostol legyen.
Ma újra kénytelenek vagyunk felfedezni: a világ csak a tanúknak hisz, azoknak, akik hitelesen be tudnak számolni a Jézussal való találkozásukról és a megtérésükről. Ezért az első: tanúnak lenni. A kezdő kurzusok, az Új élet kurzus, a Fülöp kurzus célja, hogy az első evangelizációban részesülve higgyünk az Örömhírben és térjünk meg Jézus Krisztushoz – vagyis legyünk krisztusiak, azaz keresztények.
Jézus a követőit tanítványokként vette maga mellé. A tanítvány az, aki olyan – úgy él –, mint a Mestere (Mt 10,25). Ez a János kurzus témája: együtt élni a Mesterrel, aki élni tanít. Az evangelizáció ugyanis nem propaganda vagy reklám: azt hirdetjük, amit megélünk; azért hirdetjük, mert kipróbáltuk és meg vagyunk győződve róla; és valóban hirdethetjük, mert körülöttünk van Isten Országa. Jézus a küldötteit, apostolait csak a tanítványai közül választja (Mt 10,1a).
Minden valódi tanítvány – mint az evangéliumi 72 – küldetést kap arra, hogy evangelizátor legyen, hogy hirdesse az Örömhírt. Ez az a bizonyos elfeledett és elhanyagolt küldetés, amit újra kell tanulnia az Egyháznak. A Pál kurzus nagyon gyakorlati: evangelizálni nem iskolapadban, hanem evangelizálva tanulunk meg. A képzés során elsajátítjuk az evangelizáció folyamatából az örömhír első meghirdetést: a jó hírt (kérügma), a meghalt és feltámadt Jézus Krisztust hirdetni, és megtérésre vezetni.
Az evangelizátorokon túl az evangelizációhoz szükségesek apostolok is, akiket az Úr a tetszése szerint válasz ki magának. Az apostolok gondoskodnak az evangélium tervezett, szisztematikus terjedéséről, ennek minden előfeltételével és munkatársaival együtt. Sőt az igazi apostol maga is apostolokat nevel. Ilyen apostolok születésére, belső mentalitásuk kialakítására és képzésére jött lére nagy kincsünk, a Pál titka kurzus, mely az iskola egész foglalata is: Pál apostol kiindulópontja, célja, pályafutása, stratégiája hatja át ezt az iskolát.
A 4 fő kurzus ki van emelve, és mindhárom szinten további kurzusok találhatók, amelyek a fő célokat elmélyítik, részletezik és továbbfejlesztik:
Az első igehirdetés (kérügma) egy új módon előadva.
Isten megmentését megtapasztalni a meghalt és feltámadt Jézussal való személyes találkozásban.
A tanítványság, a meghívás, és a Jézushoz hasonlóvá válás útja.
Jézus tanítványává válni. Egyetlen és kizárólagos Mesterként követni. Vele élni és élni tanulni tőle.
Isten Igéje bemutatkozik a számunkra a maga egyszerűségében és erejében, és hatással lesz ránk. Hallgatva az Igét lángra lobban a szívünk.
Jézust, a Mestert szeretni, követni akkor lehet, ha megismerjük Őt. Négy jó barátunk visz hozzá el: négy különböző személy, a négy evangélista.
Istennek van terve a világról, ahogy a mi egyéni életünkről is. Az Igéből föltárul mindez: nem csak élettörténetünk van, hanem üdvtörténetünk is.
Isten Országa – vagyis a kisközösségeink – a hegyre épült város, amely olyan vonzó, hogy mások is csatlakozni akarnak hozzá. Ez nem utópia. Jézus ezért jött, és ezt hagyta ránk: a körülötte kialakult közösséget.
A kérügma – vagyis az üdvösséghozó jó hír – hirdetése ismerőseinknek és idegeneknek, vallásosoknak és nem vallásosoknak, spontán és szervezett szituációkban. Elmélet és gyakorlat.
Az örömhír a maga egyszerűségében képes átalakítani az életeket: Jézus Krisztus meghalt értem, de harmadnapra feltámadt és él, megnyitva az utat Istenhez! Megtanuljuk magát a kérügmát, majd annak kreatív és hatékony hirdetését a mai világban.
Az evangelizátor úgy indul misszióba, hogy már győzött.
Az evangelizátor a Bibliáját praktikusan felkészíti a misszióra.
A Szentlélek az evangelizáció főhőse, ő térít meg. Csak Vele párban, az Ő nagy erejével érdemes evangelizálni.
A katolikus hitünkről válaszokat kell adnunk az evangelizáció során a hamis tanításokkal szemben.
Ismerni a Biblia világát.
Egy vezető útja a szabadság felé, aki egyben egy „népet” is vezet. Egy igaz ember, Isten barátjának élete
A bibliai evangelizátor mintája.
Pál apostoli pályafutása, annak indulásával, stratégiájával, céljával és titkával. Az evangelizációs iskola egy megragadó kurzusba sűrítve.
Az apostol az, aki nagyobb dolgokat tesz, mint Jézus (Jn 14,12), hiszen elterjeszti Jézus megváltását térben és időben. Gondoskodik arról, hogy az evangélium terjedjen, hogy ehhez minden előfeltétel és munkatárs adott legyen. Sőt, maga is apostolokat nevel.
Az Ó- és Újszövetség hét legfontosabb témája.
Prédikátor iskola, hogy megtanuljon az apostol igazán jól tanítani: felfedezni a témát, felkészülni és előadni.
Helyes és őszinte egyházképpel lehetséges csak evangelizálni.
A Jelenések könyve az üdvterv céljára irányítja az apostolt.
Ma evangelizálni csak ökumenikus szemlélettel érdemes.
Az üdvösségünk ünneplése.
Az Egyház szociális tanítása.
Ha a vas elcsorbul, és nem olyan, mint azelőtt,
hanem életlen, sok munkával kell megélesíteni. Préd 10,10
Iskolánk újdonsága abban áll, hogy kurzusainkban Egyházunk hagyományos tanítását új, korszerű módszerekkel adjuk tovább. A módszertan – a témából adódóan – felnőttképzésre lett kialakítva.
Tanításaink biblikusak tartalmukban és nyelvezetükben is. Előadásmódunkat jellemzi az egyszerű fogalmazás, kiemelt szerepet kap a tanúságtétel, VI. Pál és II. János Pál felhívását követve: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.” (EN 41, RM 42)
Iskolánk módszertana a legmodernebb pedagógiai és andragógiai alapelvek szerint lett kialakítva. Nagy hangsúlyt fektetünk mondanivalónk szemléltetésére, a lehető legtöbb érzékszervet célba véve. A résztvevőkkel tanulóközösséget kialakítva bevonjuk őket a tanítás-tanulás folyamatába. Hogy ne csak elméleti tudást adjunk át, ezért minden tanításhoz tartozik valamilyen résztvevői tevékenység: a közös imádságtól, énekléstől kezdve, a plakát rajzoláson, színdarab készítésen át, a kiscsoportos megbeszélésekig, mindenféle megtalálható módszertani palettánkon. Valamint dinamikáinkkal döntésre hívjuk őket. Kurzusainkat általában jellemzi az imádságos és vidám légkör.
Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. 1Kor 15,3-4
A módszertan és a tizenkét évnyi tapasztalat meggyőzött bennünket arról, hogy a 2000 éves kérügmába nem kell belecsempészni új, modern, nyugati vagy keleti elemeket. Csupán újnál újabb, kreatív formában kell azt megfogalmazni.
Az Apostolok Cselekedeteinek ősegyháza ihletett bennünket, akik evangelizáló tevékenységén jól megfigyelhető három alapérték folyamatos működése:
Az apostolok nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról. ApCsel 4,33
A kérügma tartalma nem lehet más, mint Jézus és az apostolok kérügmája a saját üdvösségtörténeti értelmezési helyzetükben. Nem tehetünk hozzá, és nem vehetünk el belőle semmit: Jézus áll a kérügma középpontjában!
A kérügma természete megköveteli, hogy elköteleződést kiváltó örömhírként jelentsük be! Ha csupán tanítunk a „hitigazságokról”, nem hirdetünk örömhírt.
Világos számunkra, hogy a magyar egyházban a kérügma nagy hiánycikk. A nálunk tanult evangelizátorok egyértelmű jellemzője, hogy kérügmatikus mentalitásúak.
A Szentlélek nélküli evangelizáció csupán propaganda. „A Szentléleknek az egész Egyház életében döntő szerepe van, de elsősorban az evangelizáció munkájában nyilatkozik meg.” (EN 74) Az evangelizáció főszereplője sem mi vagyunk, hanem a Lélek, aki egyedül képes a szíveket megtéríteni. Az evangelizátornak ezért létkérdés a Szentlélekkel való élő személyes kapcsolat: A Lélek adja a bátorságot, a buzgóságot az evangelizációhoz. A pünkösdi tüzes lelkesedés az ő ajándéka és működése. A Lélek adja a nyíltságot, hogy kertelés nélkül hívjuk fel megtérésre a keresőket. Ez a Lélek adta parrészia (παρρησία – parrészia: nyílt beszéd ill. szó, mely semmit sem rejt el; a szólás bátorsága [ógörög]) ajándéka. (RM 45)
Számunkra úgy tűnik, ezt a mentalitás egyelőre kevesek sajátja. Az iskola ezért folyamatosan pünkösdöt kér minden tanulójára.
Az evangélium hirdetése a testvéri közösségben születik meg, mert bemutatja Isten Országát. Minden valódi krisztusi közösség önkéntelenül is misszionál.
Örülünk, hogy sokan mások is felismerik a közösség kulcsfontosságát az evangelizációban.
E három elem jelenléte, egymásra hatása, egymás erejének megsokszorozása, és egysége az a látásmód, mely meghatározza tevékenységünket. Ott a legerősebb az első evangelizáció, ahol a kérügma, a karizma és a koinónia együtt jelen van és egymás erejét megsokszorozzák.
Néhány ötlet:
A legtöbbet mégis akkor ér az iskola egy közösségnek, ha nem csupán egy-egy kurzust adunk, hanem egy hosszú távú, több éves együttműködés keretében az iskola programját az adott közösség igényeire szabva adjuk le, hogy valóban kiképződjenek a közösség számára az evangelizátorok, és az evangelizáló közösséggé váljon.
Az Iskola nem csupán egy evangelizációs szolgálat, amelyet meg lehet hívni, hogy valaki helyett elvégezze az első evangelizációs munkát. Ott kezdünk bele szívesen első evangelizációba, ahol végig is tudjuk vinni az adott közösséget.
Az Iskola nem mozgalom, nem halásszuk el a hozzánk érkezőket. Iskola, hogy tanítsuk, képezzük a tanulókat, és utána visszaküldjük, hogy abban a közösségben legyenek evangelizátorok, ahonnan jöttek.
Ha első evangelizációs szolgálatot végzünk, akkor sem alapítunk primer közösségeket, ez a meghívók joga.
Ha egy plébánia igényli a szolgálatunkat, akkor a megismerkedés után közös stratégiát dolgozunk ki a programunk plébániára való alkalmazásáról. A konkrét kurzusok előkészítését 3 hónappal a tervezett időpont előtt kezdjük meg.
A meghívást az országos vagy az egyházmegyei vezetőink irányába várjuk.
Ha az általános missziós küldetésen túl Isten meghív valakit arra, hogy a mi módunkon képezzen evangelizátorokat és apostolokat, azok csatlakozhatnak hozzánk. Ehhez előbb meg kell ismerni az iskola evangelizációban elfoglalt helyét és munkáját (ez leginkább kurzusokon történhet), majd a szabályzat szerint egyéves próbaidővel lehet az iskola tagja, később elkötelezettje egy iskolaközösségben.
Ily módon a plébániáknak saját evangelizációs iskolájuk lehet.
Ha ez a terv vagy mű embererektől van, elenyészik. ApCsel 5,38
Rómában, az 1994-es nyári szemináriumon találkoztunk először mi, magyarok az Iskolával. Itthon 1995 végén jött létre az első kurzus és alakult meg az első iskola a bencések támogatásával Ménfőcsanakon KEKAKO néven. Az iskola meghatározó kurzusait 1999-ig vettük át a nemzetközi iskolától és az első lelkesedés éveiben spontánul ott szolgáltunk amerre csak lehetőségünk és erőnk engedte.
Az első hullám után, a 2001-2004-es években zajlott a magyarországi iskola identitásának a tudatos kiformálása, a nemzetközi iskola valódi küldetését szem előtt tartva. Ekkor vettük fel a Szent András nevet.
A magyarországi fennállás 10. évére kialakult az erős identitás- és küldetéstudatú magyar iskola, és 2005-től megindult az új, egyházmegyei iskolák megalakítása és felnevelése: egyházmegyei iskolák az egyházmegyei lelkipásztorkodás szolgálatára. Egy nagyobb növekedés időszaka volt ez mind létszámban, mind pedig a szolgálatokban.
Mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. (…) Mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. 2Kor 10,12.18
A magyar regionális iskolának (Magyarország, Délvidék, Erdély, Felvidék) jelenleg, 2008-ban 11 egyházmegyében 17 iskolaközössége van összesen 219 taggal.
1995. és 2008. között 446 kurzust, 1 konferenciát és 28 munkatársi képzést tartottunk. A kurzusok évenkénti száma 2004-ig kb. 30 volt, onnantól kezdve ez a szám közel megduplázódott. 2007-ben ez 51 kurzust jelentett, 2008-ban pedig 68-t.
Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. 1Kor 3,6
Kedves Testvérünk! Ha érdeklődsz, ha pont bennünket kerestél, lépj kapcsolatba velünk, és segítünk neked az evangelizációban!