Új élet Krisztusban kurzust tartottak novemberben Ungváron. A fotók mellett fogadjátok szeretettel az egyik résztvevő levelét, tanúságtételét a hétvégéről:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Mint minden évben, idén is eljött a születésnapom! De ez számomra különleges volt, nem mindennapi. November 17-én kezdődött az Új Élet Krisztusban kurzus. Mikor megláttam először a hirdetést, azonnal belső késztetést éreztem, hogy mennem kell, akarok, ott kell lennem. Reménykedtem, hogy sikerülni is fog. Alig vártam, hogy eljöjjön a november 17-e.

Nemrég részt vettem egy gyönyörű imavirrasztáson, Ungváron. Annyira megérintett, hogy újra azt a nyugalmat, erőt, szeretetet és a Szentlélek erejét, jelenlétét akartam átélni. Mivel a megnevezése is "Új Élet Krisztusban",én is egy új, szebb életet szerettem volna... új életet kezdeni... az életet átértékelni,az Atya akarata szerint élni,s hogy rájöjjek mi is az én "utam".

Az első nap számomra nyugalmat hozott. Úgy éreztem magam, mint aki hazaérkezett. Kíváncsiság töltött el minden pillanatban...
Mit tanulok, mit élek majd át, milyen lesz a többiek fizikai, érzelmi reakciója? Milyen változásokon is megyünk majd keresztül?

Az utóbbi években sok kérdés felmerült bennem a hittel, a szenvedéssel, a lelkiismerettel kapcsolatban. A Biblia olvasása mit is nyújt? Krisztus kereszthalála miért történt? A bűn után milyen, ha a lelked nem nyugodt? Imáimban ha nem kapok választ, akkor Isten meg sem hallgat talán?
Ezekre a kérdésekre folyamatosan megtaláltam a választ. Sok nehéz utat kellett megtennem, de mind-mind gyönyörű volt, de csakis azért, mert tudtam, hogy Isten velem van és szeret feltétel nélkül. Hitem erősebb lett, reményem kitartóbb, szeretetem végtelen.

Ezen a 2-3 napon megtanultam, mennyire fontos, hogy a Bibliát nap mint nap olvassuk, tanulmányozzuk Jézus Krisztus tanítását, s, hogy mennyire nehéz is volt Jézus keresztútja, szenvedése, halála. Ezt mind értünk tette, mert annyira szeretett, szeret, s szeretni is fog bennünket mindig.
Igen, én éreztem, hogy az életem változik, változni is fog. Nincs olyan akadály, ami eltaszítana Isten szeretetétől.

Mindenkinek azt ajánlom, ha valami is meggátolja, akadályozza abban, hogy lelki békét találjon Istennel, csak tárja ki felé a szívét, s kezdjen el imádkozni: erőért, hitért, szeretetért! Meg fogja kapni! Soha semmiképp nem szabad feladni az igaz utat, mert csak az vezet el az örök életre.
Nyitott szívvel mentem, de még nyitottabb szívvel tértem haza. Több alkalommal forróság járt át, szívmelengető mosoly ült az arcomra, néha potyogtak a könnyeim, volt, hogy zokogtam. Régebben is éreztem ilyet, de a hírtelen mosoly az arcomon csak itt, ezen a kurzuson ült az arcomra. És ez számomra egy új, szebb, boldogabb élet kezdete.
Már eltűnt a lelki fájdalom, amit fizikailag is éreztem néha. Már öröm lett a szívemben, és újra mosoly az arcomon. Mert nekem ez egy jó ideje eltűnt. Itt újra visszakaphattam. S a válaszokat is megkaptam a kérdéseimre. Látható volt utolsó nap a többieken a lelki nyugalom, a békesség,  a szeretet egymás iránt.
Többen azt mondták,hogy most sok minden kavarog a fejükben, belül... össze vannak zavarodva.
De jó! Igen, ott is elindult valami, aminek ki kell törni, ki kell nyitni a szívünket egymás felé, de főleg Krisztus felé, aki a mi Apukánk&Anyukánk, s be kell engedni a szívünk ajtaján... Mert Ő mindenkinél kopogtat, csak valaki nehezen találja a kulcsot, hogy ajtót nyisson neki.

Mindenkit arra bíztatok, hogy legyen nyitott fülű, hallja meg azt a kopogtatást, s ha kell a sötétben is tapogatózzon kitartóan, meglesz az a kulcs.
Fogadja be Krisztust. Ez a kurzus közelebb fogja hozni céljához, meg fogja találni élete értelmét, s elég hitet, erőt kap ahhoz hogy továbbmenjen az igaz úton.
A mindennapjaimban tapasztaltam, hogy milyen pozitív eredménye is lett ennek a néhány napnak.
Vannak nehézségek, s lesznek is, de könnyebb a lelki jelenlétem, tudom, hogyan is kell leküzdeni a problémákat. Minden kérdésre a válasz ott van Istennél, csak keressük, kérdezzük tőle...
Akár imáinkban, a Bibliában, akár néhány perces csendben, nyitott szívvel. A Szentlélek lángja ott van a szívünkben. Nem szabad, hogy kialudjon, táplálni kell, nemcsak a testünket, de a lelkünket is. Imával, szentmisével, szentáldozással, szentgyónással, minden napi Biblia olvasással. Biztos vagyok benne, hogy lesz eredménye, s a láng ami a szívünkben él, nem kialudni fog, hanem táplálódni, s mindig nagyobb lesz. Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, mikor megérzed a SZÍVEDBEN, A TESTEDBEN, A LELKEDBEN A SZENTLÉLEK jelenlétét, azt, hogy Krisztus szeret, veled van, benned van. Nincs a földön ehhez hasonló boldogság.
Azt kívánom, hogy mindenki találja meg, élje át, s ne hagyja elveszni a lángot.
P. Livia Szűrte