Ez az utolsó szolgálati bejegyzésem főállású szolgálóként a Szent András Irodában. Augusztustól – Zsoltihoz hasonlóan – én is önkéntes leszek az irodában és csak a webmesteri (honlapok) és rendszergazdai (informatika) feladatokat fogom ellátni így önkéntesként. A szegedi Noé Bárkája tagja vagyok, én is elsősorban kurzusokon fogok szolgálni, mint mindenki más. Így nagyon nem búcsúzom, egyedül a Fenntartói Klub nem fog hallani ezután felőlem. A megürült helyre titkár fog jönni, aminek nagyon örülök, és ami miatt már rég óta rágtam a fülét Obonak.

Igazi ajándék volt az Úr Jézus részéről, hogy nem íróasztal mellől állhattam fel főállású szolgálóként a júliusi utolsó napomon, hanem kurzusról, ráadásul János kurzussal fejeztem be ezt a 16 évet az irodán és pontaz utolsó napon fejeződött be- Szászváron szolgáltam a Noé Bárkájával és Arm Katival. Nagyszerű kurzus volt.

Júliusban még sikerült végre megoldani néhány égető informatikai problémát az irodai nyomtószerver és a biztonsági másolatok terén. Újra működik a biztonsági mentés Obo és Barbi gépén, valamint az régi Epson  nyomtató. Végeztem a kurzusok hirdetését és a kurzusok utáni adminisztrációt. Július végéig naprakészek vagyunk. Néhány napot szántunk arra, hogy átadjam Obonak és Barbinak ezt a kurzusokhoz kapcsolódó adminisztrációs feladatkört, ezután ők viszik ezt tovább, vagy az út titkár? Ezt még nem tudom.

Van néhány munkakör (adatvédelem, grafika és kiadványszerkesztés, vázlatok fordítása és kiadása, jegyzetek és segédanyagok készítése), amit nem tudtam kinek átadni és nekem sem lesz időm ezekkel foglalkozni. Majd lesz valahogy, erre nincs stratégia most.

Köszönöm Jézus, hogy annyi évvel ezelőtt meghívtál a Szent Andrásba, KEKAKO-ba, majd az irodába is, amikor létrejött. Nagy kaland volt. Nem tudtam mire vállalkozom, de így visszatekintve: kihagyhatatlan terv volt. Köszönöm, hogy bíztál bennem. Köszönöm, hogy türelmes voltál velem, hogy mellettem álltál, velem voltál, hogy megerősítettél a kísértések és megpróbáltatások idején. Köszönöm, hogy megtörtél, hogy megtanítottál szeretni, önmagamat feláldozni, szétoszthatóvá válni, szolgálni a testvéreimet. Köszönöm, hogy más ember vagyok, mint voltam, hogy türelmesen tisztítottál. Köszönöm, hogy annyi sok kreativitást oltottál belém és ennyi rengeteg dolgot alkothattam a Szent Andrásban. Köszönöm, hogy ennyi mindent hagyatok hátra az utódaimnak. Köszönöm neked a sok szolgáló testvért, akikkel együtt szolgáltam. Nagyszerűek és annyi sok evangelizációs emlék köt össze velük! Köszönöm neked az elődeimet, akiktől én kaptam, szinte mindent tőlük tanultam! Köszönöm neked azt a sok testvért, akik felé szolgáltunk. Máig furcsa, ahogy megszólítanak engem név szerint a püspökségtől kezdve a Lidl-ig olyanok, akik felé szolgáltam valaha. Legfőképp azokat köszönöm, amiket a barátaimnak nevezhetek az iskolában. És köszönöm, hogy ahogy én kaptam, úgy át is tudom adni. Köszönöm, hogy van kinek átadni. Áldd meg az új csapatot, hogy tovább jusson a Szent András evangelizációs álmának útját és hogy jobban szeressen, szolgáljon és hirdessen téged, mint ahogy én képes voltam.