A csütörtöktől szombatig tartó Mária kurzus csendesen, mégis erőteljesen rajzolt új térképet a pestszentlőrinci közösség szívében. Nem hangos áttörésekkel, hanem mély felismerésekkel, amelyek úgy ültek meg bennünk, mint a reggeli harmat: egyszerűen jelen voltak, és mégis mindent áthatottak. A résztvevők megismerkedtek a Szent András közösség világával, annak lelkiségével, látásmódjával és sajátos hangulatával. Az összefoglalók, közös reflexiók és játékok újak voltak, de hamar ráérezett a résztvevők legnagyobb része. Ez a találkozás nem maradt külsődleges: a közösség nyitottsággal fogadta, és teret adott annak, hogy ez a tapasztalat belül is formálni kezdjen. A kurzus során Mária alakjához nemcsak gondolatban közeledtünk, hanem érzelmileg is. Nem egy távoli, idealizált képként jelent meg, hanem mint valaki, akihez kapcsolódni lehet: aki utat mutat, és aki jelen van az Egyház életében ma is. Az értelmi megértés és a személyes megszólítottság finoman összefonódott. Különös súlya volt az imádságoknak és a Szentlélek hívásának. Ezekben a pillanatokban nem csupán beszéltünk Istenről, hanem találkoztunk is vele. Volt egyfajta „megérkezés” ezekben az együttlétekben: mintha a szavak mögött egyszer csak csend lett volna, és ebben a csendben jelenlét. A kurzus nem maradt egy elszigetelt esemény. Érezhetően formálta a plébániai közösséget: kapcsolódásokat mélyített el, nyitottságot hozott, és egy közös tapasztalatot adott, amelyre lehet építeni. Nem lezárult, hanem inkább elindított valamit. Sokan úgy érezték, hogy visszanyertek fiatalságukból a kurzuson. Talán az egyik legfontosabb gyümölcse éppen ez: megszületett a vágy és a nyitottság a folytatásra. Nem mint kötelező program, hanem mint egy meghívás, amelyre jó szívvel lehet igent mondani.