Miron atya ungvári plébános meghívására tartott Emmausz kurzust a nevetlenfalui Józsue Nemzedék iskolaközösség.
Ahová úgy mint az Emmauszi tanítványok, kicsit csüggedten, kicsit bizonytalanul, kicsit fáradtan indultak, ráadásul indulásuk napján, vitték el az első férfit a faluból a háborúba, és azt ajánlották, hogy a férfiak, ne nagyon mozogjanak az utcákon, ennek ellenére elindultak.
És valóban találkoztak Jézus Igével, felismerték Őt, és lángolt a szívük egész kurzus alatt.
Ungvárról hazafelé a szolgáló testvérek is erőre kaptak. Felszabadultak, boldogok, már az őszi evangelizációs alkalmaikat tervezik, mint békeidőben.

Az egyik résztvevő beszámolója:

„Az Emmausz kurzus nagyon fontos tapasztalat volt számomra. Új szemmel tekintek most már a Bibliára, mintha maga Jézus beszélt volna hozzám az olvasás során. Az Írások most már nemcsak szövegek, hanem valóságos védelem és útmutatás az életemben. Érzem, hogy közelebb kerültem Istenhez, és ezáltal magabiztosabban tudom megélni mindennapjaimat. A Biblia milyen kincseket rejt, az olvasása által most értettem meg jobban. Egy földi paradicsom lehetne a Földünk, ha betartanánk parancsait. Egy közösségnek milyen ereje van, olyan dolgokat hoz ki emberekből, amiről nem is tudott, ez megnyilvánult ezen kurzuson. Öröm, vidámság, sírás, megkönnyebbülés, de legfőképpen szeretet járta át a lelkünket, mindenki érezte valami formáját. Csak a KÖSZÖNÖM szóval fejezhetem ki hálám.” (Erika)