„A kurzusra azzal a tudattal mentem, hogy bár az eszemmel tudtam, hogy szükség van a dicsőítésre – erről akár egy órás előadást is tudtam volna tartani –, de a szívem tele volt mindennel, ami nem a dicsőítés, és ezekre akartam választ kapni. Sokkal többet kaptam! Megmutatta az Úr, hogy emeljem tekintetemet a szeméthegyeim fölé a magasba, – mert onnét jön a Szabadító –, hogy szemléljem az ő arcát.” [Dr. Halász Gyöngyi, Szombathely]

„A kurzusról hazafelé kábultan zötyögtünk a vonaton és társaimmal egyet érezve egymást kérdezgettük: 'Mondd, hogy lehet ezt otthon elmesélni?' Először arra gondoltam, hogy sehogy, mert amit átéltünk ebben a néhány napban, azt lehetetlen szavakba foglalni, ide el kell jönni!” [Gerbert Zsuzsa, Budapest]