Amire szükségem volt

Szent András Evangelizációs Iskolával, megtérésem után nem sokkal, 1997-ben ismerkedtem meg. Bár civil teológiai hallgató voltam ekkor Szegeden, nem volt olyan hely, ahol lelkileg is épülhettem volna. Gyakorlatilag a kurzusokon nőttem fel. Nagyon hálás vagyok ezért mindazoknak, akik már előttem is részesei voltak ennek az Iskolának és felneveltek.

Már az első kurzuson, amelyen részt vettem, ledöbbentem, hogy mennyire igaz: az a legnagyobb probléma a mai egyházban, hogy nem kérügmatikus evangelizáció folyik. Hiába jártam három éves koromtól hittanra, minden vasárnap misére, ministrálni, katolikus gimnáziumba, teológiára, az evangéliumot nem hallottam 19 éves koromig. Ekkor – a saját eddigi keresztény életem groteszkje felett elszörnyedve – ragadta meg Jézus a szívemet az evangelizációnak: elfogadhatatlan, hogy keresztény fiatalok tömege nő fel (és veszik el...) anélkül, hogy Jézust személyesen megismerhetnék. Ma is megragad a Pál által mondott szó: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Így lettem én is rövidesen ennek a munkának részese és az Iskola tagja.

Azóta már sok embert láttam megtérni és kitartani Jézusban. Remélem, még többen leszünk, akiket Jézus nem enged tétlen maradni.

Gyuris Gellért, Szeged, Noé bárkája team, Isten Gyermekei Közösség

  • Jóbel