Június utolsó hétvégéjén Gödöllőn, a Szentháromság Plébánián tartották meg a márciusról elhalasztott kurzust. Orsi életében sokadszor tanított, de első alkalommal igazgatott. Teljes terjedelmében itt olvashatjátok első igazgatásos élménybeszámolóját:

Izgalommal és félve vártam kicsit a kurzust, első igazgatásom „tetthelyét”. Tudtam, hogy nem egy összeszokott teamről van szó, és ismeretlen helyszínen leszünk, ugyanakkor láttam a helyi koordinátor, a plébános atya biztató hozzáállását, a teamtagok töretlen lelkesedését és ez lendületet adott nekem is.

A kurzus első napján este a bemutatkozásnál csak annyit kértem, hogy legyenek irgalmasak hozzám, mert először próbálok kurzust igazgatni egyedül. Az nap este az első, névre szóló ige, amit az Úrtól kaptam az volt, hogy Ő irgalmas.(„Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban.” Zsolt 103,8). Éreztem, hogy jó kezekben vagyunk.

Nyilván a szombati nap, ahogy sok kurzuson már tapasztaltam, elég sűrűre sikerült. Ugyanakkor, ahogy hallgattam este tanúpárként a résztvevőket, tudtam, hogy a kurzus a célját eléri, és hogy minden fáradtságot megért. Az pedig, hogy este elértünk a tervezett misére számomra tényleg egy csoda volt. Az Úr gondoskodott rólunk. Sőt, túláradóan gondoskodott, mert még arra is jutott egy villanásnyi idő, hogy a résztvevők névsorát át tudjam adni a miséző atyának, aki nagy lelkesedéssel és örömmel áldotta meg név szerint őket. A mise után pedig újabb meglepetés várt minket. Az étkezőbe érve ugyanis egy igazi, szépséges ünnepi vacsora várt ránk, amit a plébánia közösségének önkéntesei készítettek elő a kurzus résztvevői számára. Konkrétan könnybe lábadt a szemem, amikor megláttam, hogy milyen szeretettel gondoskodnak rólunk.

Vasárnap végül szintén örömmel adtam hálát, mert a résztvevők visszajelzései alapján az Úr nagy dolgokat cselekedett bennük. Ilyenkor érzem, hogy mekkora megtiszteltetés, hogy ennek részese lehettem. Továbbra is azt gondolom, hogy bár kívülről mazochista őrültségnek tűnik egy-egy kurzusszolgálat, ugyanakkor belülről megélve azt kell mondjam, hogy ennél intenzívebb lelkigyakorlatot nehezen találnék. Mindig többet, mérhetetlenül többet kapunk, mint amennyit belefektetünk.

Rendkívül hálás vagyok a teamnek:
• az Élő víz iskolaközösségnek: Lucia nővérnek, Zombori Timinek, Bunder-Harman Áginak és Gergely Gábornak, akik az első elmaradt kurzus után is töretlen lelkesedéssel vágtak bele az újabb kurzusszolgálatba,
• Baloonak (Szent Mihály iskolaközösség), aki Debrecenből jött el szolgálni, és segíteni nekem, mint már tapasztalt kurzusigazgató,
• Rozinak, az egyik legfiatalabb résztvevőnknek, aki pár héttel előtte volt először a kurzuson, és aztán óriási lelkesedéssel hívta és kísérte el testvérét az újabb kurzusra. Öröm volt hallani, hogy mennyire boldog volt, és lelkes, amikor megkérdeztem tőle, hogy esetleg nincs-e kedve beszállni a teambe.

A gödöllői Szentháromság Plébánia közössége rendkívüli volt több szempontból is. A plébános atya, aki eleve támogatta a kurzus létrejöttét, segített a szállás biztosításában, sőt részt vett, amikor csak tudott a közösségi tevékenységekben. A helyi koordinátorunk Gabi, aki bár tudta, hogy a kurzus utáni hétfőtől már egy egész hittantábort fog levezényelni, végig kitartott a kurzuson, és olyan jó volt hallani / olvasni (ld. lentebb), hogy végül a fáradtság ellenére, ő is feltöltődött és sütkérezett kicsit Isten szeretetében.

A plébánia közösségét nem győzöm kiemelni, ők voltak azok, akik örömmel nyújtották át szabad szobáikat, hogy a kurzusra messziről érkezők szállásra találjanak. Volt olyan házigazda, aki éjjel segített a teamnek, hogy egy lerobbant kocsi ne akadályozza meg, hogy némi alváshoz jussunk. Hálát adok Istennek a plébánia minden tagjáért, munkatársáért, és a szolgáló atyákért. Hálát adok minden csillogó tekintetért, és különösen minden ölelésért!

Néhány személyes beszámoló a kurzus résztvevőitől:

„A közbenjárásnál pont akkor és arra kaptam választ, segítséget, amire leginkább szükségem van most. Jó az Úr! Megtapasztaltam a közösség örömét. Nagyon jó volt ebben a kis és rövid ideig tartó közösségben is megtapasztalni Isten szeretetét, hogy hogyan szeret másokon is keresztül. A lelkem zaklatottan, szorongással, félelemmel telve érkezett meg pénteken. Fáradt voltam. De lelkileg teljesen feltöltődtem, a félelmeim, szorongásaim elmúltak. Istennek legyen hála és dicsőség!” Gabi”

„Igen régóta testi fájdalmakkal küzdöttem. Konkrétan a térdepelés komoly gondot okozott számomra. Hatalmas az Úr kegyelme, mert a térdfájdalmam megszűnt, megtörtént a csoda és végre le tudtam térdepelni. Dicsőség az Úrnak!”

„Az első este már megtapasztaltam, hogy Isten szeret, betölt, velem van. Minden előadásban kaptam valami személyesen nekem szólót, és minden gyakorlati rész közel vitt egy lépéssel az Úrhoz. A közbenjáró imában pedig megkaptam azt a személyes megerősítést, amire itt és most pont nekem szükségem van.”

„Az egyik első tanításban visszacsengtek az első áldozásom előtti befogadó szentmisére választott életigéim. Ez mélyen érintett, szívemig szólt. Személyesnek, csak nekem szólónak éreztem. Ha semmi más nem történt volna itt ezen a kurzuson velem, már ezért is végtelenül hálás lettem volna, megerősítette a hitemet abban, hogy az Atya milyen nagyon szeret, és irányt segítséget ad, hogy ez a szeretet hogyan válhat megtéréssé és gyümölcsöző tetté. Hálásan köszönöm!” Barbara