Az „Első Szegedi Fülöp kurzus”

Megtörtént az „Első Szegedi Fülöp kurzus” - ahogy a résztvevők nevezték. Jót mosolyogtunk először rajta, mivel korántsem ez volt a legelső, de aztán elgondolkodtunk, hogy igazuk van: ebben a felállásban, és így levezetve valóban az első volt. Nem csak azért mert most voltunk talán a legfelkészültebbek, hanem mert valóban az új Fülöp kurzust vezettük az új vázlat alapján az új plakátokkal.

A kurzuson készült képekből válogatást itt találtok.

A résztvevők több plébániáról voltak, elsősorban szegediek, de volt több vendég is, még messziről is. A kurzus végén mindenkit a saját közösségébe küldtük vissza, ill. akiknek ilyen nem volt, azt a saját közösségeinkbe hívtuk meg.

De mit cselekedet Isten, mert ez a lényeg! Akinek nyitott volt a szíve az nem ment haza a Jézussal való találkozás nélkül. Őket idézve: „Megéreztem Isten szeretetét”; „Van egy igazi Atyám, akihez bármikor fordulgatok és soha nem hagy el, és örülök, hogy most találkozhattam Vele; Betöltött a Szentlélek, közösségbe fogok járni”; „Isten valóban érdemes a bizalmunkra”, „Isten a bizonyosság, ő az Élet, aki betölti az életet, ha azt neki adod”; „A hit élhető és meg kell térni – húsz évnyi templombajárás után is meg lehet térni.”

Egyikük írta, talán neked: „Menj el, nézd meg, éld át!”

Istennek legyen dicsősége nagyobb mindezért. Azt kívánjuk - Pál szavaival élve -, hogy adjon Isten olyanokat akik öntözni fogják mindazokat akiket most ültettünk és növessze őket! (1Kor 3,61)

Istennek jár a köszönet!

  • Jóbel