A felvidéki Ipolynyéken több mint 11 év kihagyás után szerveződött újra Szentandrásos kurzus.

A helyi szervezők, Viki és Tomi sokat imádkoztak azért, hogy létrejöhessen a találkozás Isten és ember között. A program rögtön egy csodával indult, hiszen a kurzus előtt egy héttel, pénteken, még 0 jelentkező volt, vasárnapra pedig 14 jelentkezés érkezett be. Így a szolgáló csapatban is erősödött a bizonyosság, Isten valami nagy dolgot készül tenni a felvidéki testvérek életében. És nem csalódtak! :)

Hálás vagyunk a szolgáló csapat fáradozásaiért, akik szeretetben és egységben szolgálták az Urat.

Köszönjük az egész teamnek: Nagy Vikinek, Nagy Tominak, Brassai Orsinak, Valkai Ildinek, Cseh Kornélnak, Molnár Sanyinak és Arm-Szép Katinak.

Szánjatok pár percet Nagy Viki beszámolójára is:

Új Élet Kurzus – Ipolynyék, ahol a Menny megérintette a Földet

Amikor elkezdtünk gondolkodni azon, hogy megszervezzük az Új Élet kurzust Ipolynyéken, sok kérdés, bizonytalanság kavargott bennünk. „Lesz-e elég jelentkező?”, „Érdemes-e belevágni?” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak bennünk. Mégis igent mondtunk, és Isten válasza nem is maradt el: 14 résztvevővel zajlott a kurzus – 14 csodálatos emberrel, akik nyitott szívvel jöttek, még ha sokan félve, kételkedve is lépték át az első nap küszöbét.

De amit ott, együtt megtapasztaltunk, az minden képzeletünket felülmúlta. Együtt sírtunk, együtt nevettünk – valódi közösség született. Az öröm nem csupán pillanatnyi érzés volt: átjárta a légkört, és ott maradt a szívekben. Résztvevőink közül többen is tanúságot tettek arról, hogy bátorságot kaptak – végre merték elhinni, hogy Istennek terve van az életükkel.

Egyikük így fogalmazott:

„Már nem aggódom, hanem bízom. Tudom, hogy Isten kezében van az életem.”

Másvalaki ezt mondta:

„Meg tudtam bocsátani olyannak is, akinek azt hittem, soha nem fogok. Felszabadultam, szinte újjászülettem.”

Sokan szabadulást éltek át: a múlt terhei leomlottak, és a Szentlélek ereje szinte tapintható volt.
A jelenléte túlcsordult, és ahogy végigsöpört közöttünk, szívek gyulladtak lángra, sokan lettek az Úr új szerelmesei. És egy másik résztvevő szavaiban ott visszhangzott az egész kurzus üzenete:

„Mindenkinek szüksége van a Mennyei Apukánk szeretetére. Nekem is. És most már tudom, hogy ez a szeretet nekem is szól.”

Csodálatos volt látni Isten munkáját, ahogy sokkal többet adott mindenkinek, mint amit reméltünk. Mindenki úgy ment haza, hogy többet vitt magával, mint amit el tudott volna képzelni – mert Isten jó, és mindig túlteljesíti az emberi elvárásokat.

Ez a hétvége Ipolynyéken nemcsak egy kurzus volt – egy új kezdet, egy mennyei találkozás. Hálásak vagyunk érte!
És hisszük, hogy amit Isten elkezdett, azt folytatni is fogja.