Itthon is meg nem is

A mögöttem lévő hét kimerítő volt. Könnyebre gondoltam, de egy folytonos szolgálat volt.

Hétfőn főleg megbeszélések, szervezések, várakozó ügyek vártak rám és egy megoldásra váró belső helyzet, amellyel több napon át foglalkoztam.

Kedden öröm nap volt: Obo egy barátjától megkaptuk a memoQ számára is emészthető formában az Alapokmány spanyol fordítását. Sikerült importálni a fordítói memóriát. Elkezdtem feldolgozni, de végül ráhagytam Obora, mert az én spanyol tudásomnál többre van itt szükség ahhoz, hogy végignézzük és néhány terminológia javítást elvégezzünk rajta. Ja, az egészet ajándékba kaptuk, ráadásul nem is hívő embertől. Van hogy a nem hívők mutatnak példát az elkötelezettségben. Ezen kívül oklevelet állítottam ki, mivel a székesfehérvári iskolaközösség választott nevet: ezentúl Timóteus lesz a nevük. Szerveztem egy csomót. És felkészültem a hamvazószerdai zenei szolgálatra.

Szerdán hamvazószerda: Adalbert atya még nem épült fel (de eljött) így Levente atya mondta a misét Zsombón. Szokás szerint a zenei szolgálat volt az enyém. Napközben néhány sürgős rövid ügy fért bele. Este a Come to me! imádságra mentem, amelyet az Isten Tenyerén közösség szervezett Szegeden. Nem volt projektorunk, vittem.

Csütörtökön is öröm nap volt. A Szentlélek úgy intézte, hogy sikerült megrendelni az új, Ubuntus telefont. Egy jó ideje már érett a mostani készülék a cserére, de vártam vele másfél évet, erre. Az öröm forrása nem csak ez volt, hanem, hogy tanításra készültem egy olyan témában (Személyes imaidő), amiben nem a mainstream buzdítós irányvonalat kérte tanítani a Szentlélek, úgyhogy alaposan felkészültem. Este volt a tanítás.

Pénteken nekiláttam az Álomlátó plakátjainak. Mivel egész héten hiába kértem a Dextertől, hogy küldje el a rajzokat, végül az olasz iskola rajzaiból tudtam kiindulni, amit ők első kérésre el is küldtek. Viszont ezek az olasz rajzok kicsit bonyolultabbak voltak a szokásosnál. Hiáb az új Inkscape, nem tudtam rendesen kiexportálni, a minták nem jöttek át. Elég bosszantó volt a dolog, hosszú órák után megtaláltam a megoldást az rsvg-convert eszköz segítségével. A hét plakátot sikerült is így megcsinálni, de ekkor már szombat este volt. Csak a panorámakép maradt hátra, ami viszont az átlagnál 25× nagyobb méretű fájl volt. Először is átkonvertáltam nagy nehezen AI-ból SVG-be. Az 50MB-os fájlból 108MB-os SVG lett, és itt megállt a tudományom. Eddig mindig azt gondoltam, hogy eleget költök informatikai eszközökre és ha lassan is de meg tudtam oldani minden feladatot, amit itt az iskolában el kellett végezni. De miután a gépem egyszerűen nem reagált a fájl megnyitására, elgondolkodtam. Megpróbáltam Erika gépén, amit tavaly vettünk neki. Az másfélszer gyorsabb, mint az enyém. Az legalább megnyitotta, lehetett benne szerkeszteni is sok-sok várakozással, de mentéskor meghalt. Ekkor indultunk a bátyámékhoz szülinapra. Elvittem magammal, és a bátyám gépén amelyben a 6 magos proci 3× volt gyorsabb és kétszer annyi memória volt benne, mint az enyémben, simán ment a szerkesztés és mentés. Csak az Inkscape volt instabil. Végül a legfontosabb dolgokat sikerült elvégezni nála, majd hazahozva, még néhány apró módosítás után elkészült. Vasárnap este 11-re.

Kérdezték közben, hogy szolgálok-e hétvégén, el tudnék-e vasárnap menni egy találkozóra. Hát nem kurzuson, de szolgáltam és kb. olyan fáradtnak is érzem magam. Örülök, mert minden kudarc közelebb vitt a megoldáshoz. Köszönöm Jézus.

Álomlátó plakátok

A hétvégén Obo Kárpátalján szolgált egy Új élet kurzuson, Éva pedig otthon a házban tartott kurzust.

Köszönöm Jézus, hogy velünk voltál.

  • bubu