A tavaszi félév utolsó kurzusához érkezett az A!generáció. Ezúttal Jákob fia: József történetével foglalkoztunk. Ezúttal Oboval, Katival, Zsoltival, Henivel, Matolcsy Katival, Robi atyával, Klárival és Gergővel szolgáltunk együtt a fiatalok felé. A kurzuson a Lélek vezetésével együtt kerestük Isten rólunk szóló álmát, s közben hagytuk, hogy József élettörténete különbözőképpen aktualizálódjon, vezessen bennünket a jelenünkben. Küldetést kaptunk, kiengesztelődtünk, Isten tekintetén keresztül új módon foglalkoztunk a mélységeinkkel is.

A lelkiek mellett persze nem maradhattak el a vidám pillanatok: játékok, találkozások, esti beszélgetések sem. Egyre inkább otthonosan érezzük magunkat a Missziós Központban.

Azt hiszem méltóképpen zártuk a tavaszi etapot!!! :)

Íme néhány tanúságtétel a fiataloktól:

•„Sok nehézséggel a szívemben érkeztem ide. Első pillanatban tudtam, hogy ez a kurzus nekem szól. Isten megkezdte/folytatta a gyógyítását, újra megerősített.”
•„Felkeltette bennem a vágyat, hogy imádkozzak azért az álomért, amit megálmodott rólam és ezt az álmot én is magamévá tudjam tenni.”
•„Isten megerősített, hogy merhetek újra álmodni. Azt hiszem van olyan álmom, amit most elvett, de azt hiszem még jobbat készít, béke van bennem.”
•„Azt hiszem, most már tudok Isten csöndjére máshogy, ajándékként tekinteni.”
•„Szembe tudtam nézni a fájdalmaimmal, több reménnyel, folyamatként tudtam ránézni.”
•„Most a kurzuson rájöttem, hogy az elmúlt időszakban nem mertem már álmodozni, mert féltem a csalódástól. Isten a tanítások és a silenciumokban vele töltött idő, valamint a közösségi, baráti beszélgetések által nagyon sokat formált rajtam, szinte észrevétlenül. És most már várom, hogy amit eddig nehéznek éltem meg, azt most új lendülettel, élvezettel tudjam tenni.”

S végül egy vers, ami szintén a kurzus alatt született Tihanyi Klári tollából:

Álmodik A! generáció

Álomlátó vagyok,
Terített asztalt látok,
Az ételből nem hagyok,
Már csak a desszertre várok.

Látok egy új generációt,
Kik az ételtől erőre kapva
Hirdetik a szenzációt:
Van, ki az álmokat adja!

Álmodjunk Istennel,
Egy új nemzetről, országról,
Amely tele van színekkel,
Mindegy, mit hoztak korábbról.

Így válnak a sebek gyönggyé,
Hogy a mérleg nyelve a jövő felé billenjen,
Tegyünk mi is másokat többé,
Hogy mindnyájunk lelke Istenben pihenjen!

Úgy tápláljuk hát testünket,
Hogy az álmok temploma legyen,
A Szentlélek vezessen bennünket,
És Vele álmodókká Ő tegyen!