A múlt hétvégén ismét A! generációs alkalmat tartottunk, ezúttal Mózes kurzuson vettek részt a fiatalok. 

Íme Obo sorai erről a különleges hosszú hétvégéről:
„Az A! Generáció fiataljai a képzés harmadik évében ismerkedhettek meg a nagy öreggel, Mózessel. A kurzuson Isten barátjának arcéle, gyenge és erős jellemvonásai is kirajzolódtak, de elsősorban szíve, amely egyszerre alakult hasonlóvá a népét szerető Istenéhez, és az Istene iránt folyton engedetlenkedő népéhez. A kurzust Csanakon tartottuk, így az új nemzedék tagjai megismerkedhettek a Szent András induló helyszínével. Nagyon jó volt az 5 nap együttlét is, éjszakákba nyúló dicsőítésekkel és beszélgetésekkel, a nem A!-s résztvevők is jól érezték magukat, és mindannyian élveztünk naponta háromszor Gyuszi bácsi és Marcsi konyhájának vendégei lenni.”

Álljon itt néhány a résztvevők tanúságtételei közül:

• „Mózes nem volt valami menő, finoman szólva sem. Kinyírt egy embert, utálta a népe, depressziós volt 40 évig és még dadogott is. De Istent ez nem zavarta, sőt, Ő teremtette ilyennek, pont így szerette őt a legjobban. Feladatot adott neki, és egy menő Mózes vált belőle, mert Vele, a legmenőbbel, az Úrral barátkozott. Hallgatta és cselekedte Isten szavát és a körülötte lévők is menők lettek. Én nem vagyok valami menő, legalábbis még. De hiszem, hogy Isten nekem is adni fog küldetést, hogy Jézushoz hasonlóvá válva én is és körülöttem lévők is menők legyünk Mózes példáját követve.”
• „A kurzus során azt éltem meg, hogy Isten végig nagyon mélyen dolgozott a szívemben. Sokat formált a személyes kapcsolatunkon, a szeretetéből és figyelmességéből sokat megmutatott. Segített a fókuszomat mélyebben Istenre irányítani, gyógyított és szabaddá tett. Segített feldolgozni a múltam sötétebb részeit, és segített, hogy az egész személyiségemmel bátrabban merjek Istenhez közeledni. A szentmisében nagyon intenzív megtapasztalásokkal ajándékozott meg az Úr, az pedig, hogy ilyen kevés pihenéssel ennyi erőt kaptam a kurzushoz, csoda számomra. Megerősített, hogy bátran lépjek bele a kihívást jelentő helyzetekbe is, lépjek túl Isten felé a határaimon.” (P.Á.)
• „A kurzus és persze a Szentlélek rávett, hogy jobban elmélyüljek Mózes életében és az Ószövetségben. Felismertem, hogy a fejlődésben nem lehet mindig kikerülni a fájdalmat. A pusztán túl van élet! Szabadító és honfoglaló nem ugyanaz. Ez a mondat mélyen belém gyökerezett. Hajlamos vagyok a mértéktelenségre, hogy mindent is szeretnék egyszerre és mindenkinek is szeretnék minden lenni, de ez nem működik.”
• „Szerintem ez a kurzus legalább annyira szól az átlag embernek, mint egy vezetőnek. Rábízottak mindenki életében vannak, akár csak családon belül is. Ezekhez a kapcsolatokhoz és feladatokhoz is sok hasznos tudást ad egy Mózes kurzus. Hát ha meg »nagyobb« vezető is az ember…” (Andris) 
• „Isten cselekszik akkor is, ha ez pillanatnyilag nem úgy tűnik. Elvezet az Igéret Földjére.”
• „Az esti dicsőítésekben folytatódott az Istennel átjárt légkör. Tetszett, hogy így beimádkoztuk a hétvégét, a szabad időkben is és itt is tér nyílt arra, hogy Istennel átdolgozhassuk, ami megérintett a hallottakból.”
• „Úgy jöttem a kurzusra, hogy vártam Istenre, hátha mutat valamit azzal kapcsolatban, hogy merre lépjek, mire hív, hogy kimondhassam valamire az igenemet. De Isten megint lelassított, hogy csak gyere, először megmutatom még jobban a szívem. Közelebb kerültem a tanítások, imák során ahhoz, hogy mit is jelent Isten mély hűsége irántam, hogy tőlem, az erősségeimtől és árnyoldalaimtól függetlenül kiválaszt, eljegyez és elsősorban engem lát, én vagyok a fontos, és nem az a »szent ügy«, amit rám akar bízni. Átformálta azt is bennem, hogy szabadabban tudjam várni az elhívását, átadva, hogy Ő érlelje bennem a mózesi szívet, ami egy Isten szerinti szív lesz, egyszerre azonosul Isten szívével és a rábízottak szívével.”

Isten tegye még teljesebbé mindezeket!