Hiánypótló témában tartottunk tematikus alkalmat a mostani hétvégén: Vízió.
Mi a saját életedről szóló víziód, mi Isten távlata rád vonatkozóan? A hétvégén világossá vált, hosszú távon mennyire lényeges, hogy megtalálja mindenki a maga számára adott választ erre a kérdésre. Ez lesz ugyanis a támpont számos döntésben, közösséghez tartozásban, szolgálatok vállalásában. Aki pedig vezetővé lesz, számára nélkülözhetetlen, hogy legyen víziója és az alapján vezesse a rábízottakat! Jó látni, hogy a résztvevő fiatalok közül van már, akinek van víziója, és akinek nincs, az is látja már, hogy ez fontos, és van honnan a keresésére induljon! Az A! generációs ifjai mellett 6 más résztvevőnk is volt, ők is fiatalok, vízióra nyitottak. A személyes vízió témájával párhuzamosan volt szó Isten nagy műveinek a víziójáról, ennek születéséről és kibontakozásáról is. Egyéni víziókhoz kaptunk 10 személyes tanúságtételt írásban, amelyeket a faliújságon lehetett olvasgatni, Isten nagy műveiről padig kaptunk 12 nagyszerű kisvideót többféle közösségtől, szolgálattól. Mindegyik inspiráló volt és szépen betekintést nyújtott abba, hogyan munkálkodik Isten az ő népnek jövőjéért. Köszönjük nagyon mindenkinek, aki küldött ilyet!! A hétvégén kisebb arányban volt tanítás, és sok időt szántunk imára, egyéni feldolgozásra és csoportos, kiscsoportos megosztásra.

Íme a hétvége nyomán született tanúságtételek:

• „Úgy érzem egy új perspektívát kaptam: Isten annyival többet lát felülről. Szép volt számomra ennek az isteni látásnak egy-egy szeletébe belelátni. 
• Megerősítő volt azt látni, hogy egy-egy személy pici lépése mennyit lendít a nagy képen és enyhít Isten fájdalmán. A legnagyobb meglepi, hogy a végére felsejlett, hogy rólam, velem, velünk mit álmodik Isten. Ez volt a legnagyobb ajándék.” (G.A.)
• „Ez a hétvége segített megérteni, hogy Istennek még mindig van egy álma rólam, és ez az álom beleillik a teljes képbe. Ez a hétvége segített, hogy visszakapjam a teljes reményt: nekem is lesz még/van még jövőm.”
• „Számomra nagyon megerősítő volt ez a kurzus. Eddig azt hittem, a vízióért meg kell dolgoznom, hogy legyen, és ez olyan valami, amihez sokkal jobbnak kell majd lennem. A hétvége folyamán viszont megérkezett hozzám annak az öröme, hogy ezt Isten a szívemre helyezi, és egy egész életen át hajtó, motiváló célt és irányt ad. Sőt, talán már most is tudom, mi az. Nem a világban kell keresnem, hanem nézni Isten arcát és figyelni az álmait, és beleállni mellé a Nagy Projektbe.”
• „Örömöm Istenben elrejtve s benne kibontakozva egyre közelebb ahhoz a vízióhoz, mely kiteljesedve életet és termést hoz bennem és körülöttem.” (Noémi)
• „Mikor meghirdették az A!generációt, már akkor is éreztem, hogy szükségem van/lesz erre a Vízió hétvégére. Nagyon értékes, gyakorlati szempontokat kaptunk és a kiscsoportos beszélgetésekben, csendekben, imákban pedig Isten nagyon élő módon volt jelen jelen, vezetett, formált.” (Álmos)
• „Az egész kurzus tele volt Isten kegyelmével. Minden egyes résztvevőből kisugárzott a Szentlélek. Ledöbbentem, hogy Isten mennyire vezet egyes embereket, és azon is meglepődtem, hogy a csoportos feladatokban mennyire megvalósul az összhang. Dicsőség mindezért az Úrnak!” (Emőke)
• „Eddig nem gondolkoztam azon, mi lehet a személyes vízióm és bár több közösséghez is kapcsolódtam, eddig arra sem gondoltam, hogy a személyes vízióm ezekbe beleillik-e. Eszembe jutott egy olyan téma, ami az életem során sokszor végigkísért, de az utóbbi időben inkább csak gyerekkori álomként tekintettem rá, hiszen úgysincs elég erőm a megvalósításához. Bár még nem tudom, hogy ez a személyes vízióm-e, de azt már tudom, ezzel mindenképp nagyon fontos, hogy foglalkozzak, és, hogy Isten ezt várja tőlem. Biztos ad erőt a közös megvalósításhoz.”