„Lelkem mélyen megrendült” (Zs 6,4)

Mi úgy gondoltuk, életének derekán jár, de Isten más időszámítást mért Marci barátunknak, és számunkra fájdalmasan váratlanul hazahívta őt.

Több, mint tizenöt éve voltunk együtt Marcival kurzusokon, szolgáltunk vele együtt, szolgáltunk felé, vagy szolgált ő nekünk. Ideje kevés volt, de amit ide szánt, abban számíthattunk rá, jól felkészült társ volt, derűvel és humorral szolgált. Sok humorral! Egyik kedvenc poénja volt kurzusozás során: „Szerintem, menjünk haza!” – Hazament! <3
Diakónusként is alázatos maradt, mindig egy közülünk és egy velünk az evangelizációban. Nagyon szerette az Apolló kurzust – soha nem mulasztotta el megemlíteni, hogy ő az Apollón tanult meg prédikálni és hűségesen tartotta is magát a 7 perces műfajhoz. A 2026 nyárra tervezett Apollóra is már egy évvel korábban igent mondott... Legutóbbi nagy közös szolgálatunk a 2023-as kaposvári Pál kurzus volt, ahol missziószervező, helyi szervező, fotós és hobbidobos volt. Sokan a Sejtevangelizáció szolgálatából ismerik, amelyről sokat mesélt, képzést is tartott, a Szent Andrásban is szeretettel képviselte ezt.

Mi elvesztettünk egy barátot – Jézus hazavezette barátját.
A Szent András megfogyatkozott egy tanítóval – Jézus tökéletessé formálta tanítványát.
Az Egyház kevesebb lett egy diakónussal – a mennyei sokaság teljesebbé lett egy imádóval.
Nélküle társtalanná magányosult egy feleség – vele teljesebbé lett a mennyei vendégség a Vőlegény örök lakomáján.
Nálunk édesapa nélkül maradt négy gyermek – az Atya szívére ölelte gyermekét.
Mi nem értjük és fáj – Isten bölcs és szeret.

Jó volt veled Szent András-ozni, Marci, köszönjük!
Imádkozz értünk és járj közben a jövő prédikátor pilótáiért!