Pál - 2004.07.30-08.09, Ménfőcsanak

Pál kurzus

Egy tesó gondolatai a kurzusról...

"Sziasztok!

Igazából bennem tévhit és félelem is volt a Pál kurzussal kapcsolatban, ugyanis úgy értelmeztem, hogy az evangelizátor képző valami utcai prédikátorképző, és azoknak szól, akik az utcán tömegeknek beszélnek. Engem nem vonz a tömeg, úgy éreztem Sopronban nem lehet utcán evangelizálni. Elég az, ha igés pólókban járok, esetleg kijelentem, hogy hittanárnak készülök, mert ha valaki erről érdeklődik még, el tudom mondani neki, hogy számomra mit is jelent kereszténynek lenni. Meg amúgy is ott a családom, egy-egy nem hívő barátom, elég ha őket szép lassan, évek alatt, példamutatásommal, és beszélgetésekkel meggyőzőm... De azért elindultam, nekiláttam.

És kiderült, hogy a fent leírt nézeteim nem egészen helyesek, ugyanis minden kereszténynek szól a kurzus, és nem az utcai prédikátoroké, hanem a miénk, akik élünk a magunk városában, munkahely, vásárlás, kutyasétáltatás, és egy csomó dolog között, miközben körbe vagyunk véve megkeseredett emberekkel. Az jutott el a szívemig, hogy Isten szeretete jóval több, jóval nagyobb irántunk, és minden ember iránt. Amikor küld minket, hogy vigyük el ezt a hírt, akkor képes felrázni a lustaságunkból, és elindítani azért, hogy a körülöttünk lévő emberek, egy pillanatra akár, megálljanak és észrevegyék, hogy Ő szereti őket.

Nagy élmény volt rádöbbenni, hogy az Életet visszük az emberek felé, amikor Jézusról beszélünk nekik. Nem elég csak jelen lennem a világban, és várni a "sült halakat", hanem oda kell tennem magamat teljesen Istennek, és annyira át kell adnom az életemet, hogy tudjon szólni általam, hogy elvigyem Őt mindenkihez. Mindenkit csak buzdítani tudok erre a kurzusra, én is szívesen elmennék még egyszer (csak ezzel várni kell egy kicsit). Hiszen azóta nemcsak hogy tudatomnál vagyok a kereszténységemet illetően, megmerem szólítani az embereket ezzel az Örömhírrel (hazafelé jövet a mellettem utazó emberke meg is tért, és közösség címet is tudtam neki adni:) ), hanem Isten kapcsolatom is új fejezethez ért, sokkal mélyebb önátadást éltem meg, sokkal jobban értékelem a megváltást, és Isten szeretetét.

Bocsi, hogy sokat írtam, és esetleg nem voltam rendezett, de mióta hazajöttem nyakamba szakadt a "pogány világ", és kicsit nehéz megszoknom ezt a helyzetet, ezért szétszórt vagyok még, de viszem az Örömhírt, és hirdetem fűnek-fának Jézust! :) Az Úr áldása legyen Rajtatok! Bernike"

  • Ancsa