„Így elmondhatjuk, hogy az egyes híveket illetően már nemcsak arról van szó, hogy együttműködjenek az evangelizációs tevékenységekben, hanem hogy főszereplőknek és társfelelősöknek érezzék magukat az Egyház missziójában.”
XVI. Benedek pápa üzenete a missziós világnapra (2007.)
Miért hangsúlyozza a pápa, hogy a világi hívők az evangelizáció főszereplői? Nem túlzás ez? Hogyan kell ezt érteni? Kell-e valamit változtatni?
Úgy látom, az evangelizációban ma a Szentléleknek három „fajta” munkatársa van:
- a papok,
- a képzett világiak (katekéták, hittanárok…),
- és a világban élő – tetteikkel és szavaikkal – tanúságtevő hívők (=evangelizátorok).
Mind a három csoportnak meghatározott és együttműködő szerepe van: – leegyszerűsítve az evangelizáció folyamatát (l. KÁD 48) – a tanúságtevő hívők feladata az új megtérők megszerzése az evangéliumnak, a papok és lelkipásztori munkatársaik feladata pedig ezek felnevelése és megtartása. Mert a világiak nem papok, és a felszenteltek sem képesek a világiak feladatát ellátni, pótolni.
Mi sok egyházi energiát, anyagiakat, emberi erőt fektetünk abba, hogy legyenek papjaink és világi lelkipásztori segítőik. Paphiányról beszélünk Európában. De nem fektetünk abba – talán nem is tartjuk feladatunknak, vagy esetleg irreálisnak – hogy a heti templomba járóink evangelizátorrá, tanúságtevő hívővé váljanak. Ha paphiány van ma Magyarországon, akkor tanúságtevő hívő hiány is.
Azt is fontoljuk meg, hogy míg egy plébánia működése néhány papot és lelkipásztori segítőt igényel, addig sok-sok evangelizátort. Ezért lehet hogy inkább van evangelizátor hiány, mint paphiány?
Égetően fontos lenne újragondolni egyházi stratégiánkat és az egyszerű hívők képzésére is annyi energiát szentelni, mint a papok és segítőik képzésére.
Azért mondható ma – kis túlzással – hogy a világiak az evangelizáció főszereplői, mert ők az elhanyagolt szereplői. Ők hiányoznak a gépezetből. Hiába forog a többi fogaskerék, erőtlen az evangelizációnk, mert egy erőátviteli kerék biztosan hiányzik: az egyszerű világi, aki tanúságot tesz a világban arról az Úrról, aki új éltet adott neki, akit érdemes életünkkel követni.
Mit kellene tehát a plébániáknak tenni? Lehetővé tenni, hogy a főszereplők elfoglalják a saját helyüket az evangelizációban: a templomba járó hívekből evangelizátorokat faragni. „Az evangelizációs bátorság alapján mérettetik meg a hívők szeretete az Úr iránt.”
Hogyan? Sokféleképpen lehet, az evangelizációs iskolánk egyik ezek közül.
Gyuris Gellért
- Hozzászólás regisztráció és belépés után
Hozzászólások
Evangelizációs tapasztalat.