„A kurzusról hazafelé kábultan zötyögtünk a vonaton és társaimmal egyet érezve egymást kérdezgettük: ’Mondd, hogy lehet ezt otthon elmesélni?’ Először arra gondoltam, hogy sehogy, mert amit átéltünk ebben a néhány napban, azt lehetetlen szavakba foglalni, ide el kell jönni!”
(Gerber Zsuzsa, Budapest)

„Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mit lehet a dicsőítésről beszélni 6 napon keresztül. Ennek értelmében nem is igazán akartam elmenni, szinte csak a közösség miatt mentem. (Lám a közösség ereje! 12-en voltunk a köziből.) A kurzuson döbbentem rá, hogy tulajdonképpen Istennel, Jézussal és a Szentlélekkel való kapcsolatunk igazi alapja a dicsőítés.(…) Azt eddig is tudtam, hogy a dicsőítő ima minden ima alapja, mert ebben Istent önmagáért dicsőítjük. Csakhogy ennek milyen mélységei vannak, azt most tapasztaltam meg.(…) Ez a kurzus komoly ösztönzést adott, hogy az egész életem Isten dicsőítése legyen, hogy tetteimet látva a többiek is az Atyát magasztalhassák.”
(Erdélyi Ilona, Budapest)

A kurzusra azzal a tudattal mentem, hogy bár az eszemmel tudtam, hogy szükség van a dicsőítésre – erről akár egy órás előadást is tudtam volna tartani -, de a szívem tele volt mindennel, ami nem dicsőítés, és ezekre akartam választ kapni. Sokkal többet kaptam! Megmutatta az Úr, hogy emeljem tekintetem a szeméthegyeim fölé, a magasba - mert onnét jön a Szabadító -, hogy szemléljem az Ő arcát!”
(Dr. Halász Gyöngyi, Szombathely)