Az egyházi hagyomány a IV. eucharisztikus imában nagyon szépen foglalja össze ezt:

• Magasztalunk Téged, Szentséges Atyánk, mert hatalmas vagy, minden művedet bölcsességgel és szeretettel alkottad.

• A magad képmására teremtetted az embert, és gondjára bíztad az egész világot, hogy csak Neked, a Teremtőnek szolgálva uralkodjék minden teremtményen.

• Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában.

• Mindenkinek irgalmasan a segítségére siettél, hogy aki Téged keres, Rád találjon.

• Újra meg újra szövetséget is ajánlottál az embereknek, és tanítottad őket a próféták által, hogy várják az üdvösséget.

• Úgy szeretted a világot, Szentséges Atyánk, hogy amikor elérkezett az idők teljessége, Üdvözítőt küldtél nekünk: egyszülött Fiadat.

• Megtestesült a Szentlélek erejéből, születet Szűz Máriától, és közöttünk élt: mindenben hasonlóvá lett hozzánk a bűnt kivéve.

• Örömhírt hozott: üdvösséget a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, vigasztalást a szomorkodóknak.

• Hogy pedig üdvözítő akaratodat teljesítse, halálra adta önmagát, majd feltámadásával legyőzte a halált, és újjáteremtette az életet.

• És hogy ezután már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt, elküldte Tőled, Atyánk, a híveknek első ajándékul a Szentlelket, hogy befejezze Krisztus művét a világban, és mindent megszenteljen.