Most voltam életem első kurzusán.
Igaz, néhány évvel ezelőtt végeztem a SZHF-án,de ott nagyon tankönyvszerű, tudományos alapokat kaptam, és igazából csupasz, élettelen volt, valami hiányzott.
Aztán évek teltek el, úgy gondoltam, hogy nagyon jól végzem a munkám, jól megtanítottak mindenre.

A nyáron nem régen Jézus járt nálam és keményen próbára tett. A nagyobbik lányommal voltunk cukrászdában, szeretett volna fagyit enni. Ahogy vártunk, a sorba bejött egy néni az unokájával, ő is szeretett volna egy gömb fagyit venni a kislánynak. Kérte az eladót, hogy adjon neki egy gombócot, de nem volt csak 40 forintja. Az eladó persze visszautasította. Akkor arra kérte, hogy csak egy fél gömb fagyit adjon a kislánynak. Ezt is elutasította. Ezután elment a néni az unokájával. Közben a másik oldalon mi is sorra kerültünk és megvettem a lányomnak a fagyit. Elindultunk hazafele és egyre rosszabbul éreztem magam. A lányom hazáig csacsogott, de nem értettem, mert közben az járt a fejemben, hogy: Uram, mit tettem? Itt voltál és hagytalak elmenni. Segítséget kértél és én nem tettem semmit. Azóta többször jártunk már ugyanabban a cukrászdában, és én mindig vártam, hogy újra eljön a néni az unokájával, de félek, hogy soha többet nem fogok vele találkozni.
Aztán a kurzus másnapjának reggelén sírva ébredtem. Ugyanez a történet járt a fejemben, hónapok óta nem tudtam magamnak megbocsájtani. Hirtelen egy hang szólt hozzám, nem tudom honnan. Azt mondta: Andi, add át nekem ezt a fájdalmat. Péter háromszor tagadott meg engem, mégis őrá bíztam egyházamat.
Megnyugodtam. Nem tudtam miért, de abbamaradt a sírásom.

Aznap a kurzuson bűneinkről és Jézus végtelen szeretetéről tanítottak minket. Akkor megértettem miért mondta nekem reggel Jézus azt, amit hallottam. Azóta tudom, hogy mit jelent, hogy ne csak nézzek, de lássak is és halljam meg Jézus szavát.
Megértettem, hogy JÉZUS=SZERETET.