Megadta a bátorságot

Amióta megtértem, bennem égett a vágy, hogy Isten Örömhíréről beszéljek, meg is tettem, amikor csak alkalmam adódott rá. Főleg ismerőseimnek, barátaimnak mondtam, de éreztem, hogy idegeneknek, sőt a családunk tagjainak is kellene, de nekik nem mertem.

Tudtam, hogy a Pál kurzus az a hely, ahol engem meg fognak tudni tanítani evangelizálni!

Nem tévedtem. Férjemmel, kisfiammal és 25 testvéremmel Kunágotán töltöttünk egy hetet, ahol Falumisszióval egybekötött Pál kurzuson vettünk részt. Az egész hét egy nagy csoda volt! Szó szerint kiképeztek minket. Hiszen hiába volt nekem személyes tapasztalatom Istenről, ha nem tudtam, hogy hogyan kell elmondani és tanúságot tenni Róla úgy, hogy akik hallgatják meg is értsék. Hiába rendelkezem teológiai tudásanyaggal, ha nem tudom, hogy pontosan miről is kell beszélnem, amikor az Örömhírt mondom.

Számomra pedig a legfontosabb mondat a következő volt:ne vitatkozz! Én eddig hajlamos voltam komoly vitákba bonyolódni hitbéli kérdésekből, amelyek sokszor inkább veszekedések voltak. Természetesen nem is lett sok eredményük. De most megtanultam, hogy a helyes út, ha arról beszélek, amit én megtapasztaltam. Az első napok alatt minden a helyére került, de a bátorságom még mindig hiányzott. Isten azonban az imák alatt ezt is megadta, mert ez egy nagy erőssége ennek a kurzusnak, a sok, tömény előadás mellett van idő, ráadásul nem is kevés az imádságra. Alkalmunk volt minden nap részt venni a kunágotai szentmisén, amelyre minden nap előre készültünk, hogy rendhagyóak legyenek. Bátorságot és lehetőséget kaptunk arra, hogy végigkopogtassuk az egész falut, minden pár a maga utcáját és ahol szívesen láttak bennünket, ott meghirdettük az örömhírt, beszélgettünk és imádkoztunk.

Amióta hazatértünk a Pál kurzusról, tudom, hogy hogyan evangelizáljam ismerőseimet, barátaimat. Sőt, most már azt is, hogy idegeneknek és a családom tagjaimat is!

  • marywolf