Megtanultam, hogyan és miként evangelizáljak

Pedro Belcredi atya Pedro Belcredi atya
Olaszországban, Milánóban született.
A római Gregorián Egyetemen tanult.
A PIME (Külföldi Misszionáriusok Pápai Intézete) tagja.
1961-ben szentelték pappá.

18 évet dolgoztam Bissau Guineában, Afrikában, mint misszionárius. Sok kommunikációs nehézségem volt, mivel minden törzs a saját dialektusában beszél. Kétség kívül az alapvető probléma az volt, hogy mit is adjak át nekik. Azt még kevésbé tudtam, hogy hogyan tegyem. 6 éven keresztül teljesen egyedül miséztem. Elveszett voltam, nem evangelizáltam, csak végeztem a mindennapi teendőket és egészségügyi területen segítettem. Egy nap 6 fiatal jött hozzám, hogy kérjék a keresztséget, mivel szerettek volna áttérni a kereszténységre. Nem tudtam, mit adjak át nekik, mert a teológia és a katekizmus nem mondott semmit a számukra, mivel nyelvükben nincsenek eszközök elméleti, elvont vagy doktrinális fogalmak kifejezésére. A teológiai ismereteim itt nem használtak. Fogtam Márk evangéliumát és a következő néhány hónapban csak az evangéliumot próbáltam megosztani velük, jó eredményeket értem el, de nem volt igazi áttörés. Frusztráltá váltam. Ezért szenteltek pappá? Hol hagytam a misszionárius álmaimat?

Visszatértem Rómában, hogy 7 évig szolgáljak az intézet (PIME) főtanácsában és bejártam sok más missziós területet mind Ázsiában mind Afrikában. Sok pap megélte és megtapasztalta ugyanazt a frusztrációs érzést, azért mert nem tudta közvetíteni az Evangélium üzenetét ezekben a kultúrkörökben. Sokan közülük lelki válságba kerültek, mert nem lelték szolgáltuk értelmét, mivel csak a katekizmust tanították, elfelejtve, hogy előtte át kell adni az Első Üzenetét a kerygmának, hírdetvén Jézust, ahogy az apostolok tették.

Brazíliába, Amazónia szívébe mentem. Rengeteg munka után is azt tapasztaltam, hogy nem változott semmi a kisvárosban. Járványszerűen terjedt a drog és az erőszak. 3 maffia ellenőrizte a vidéket. Akikben volt vágy a valódi vallásosságra, azok csatlakoztak a protestánsokhoz. Akkor ismertem meg a parintinek egyházközösségét és Dilson atyát. Elmentem és résztvettem egy kurzuson, ami megnyitotta a szemeimet és megismertem egy új és hatékony módszert. A kérügma hírdetését, amivel egy igazi tavasz vette kezdetét az egyházközösségemben. A legbefolyásosabb kábítószerkereskedő banda főnöke eljött elvégezni egy kurzust mindenki megrökönyödésére. Megígérte, hogy most igazán meg fogják ismerni… Mindenki meg volt ijedve a kurzus után, mert nem közölte, hogy mi a terve. Először kibékült a másik két kábítószerkereskedő banda főnökével és azután kurzusra hívta őket. Mára, aki a második banda főnöke volt, vezeti a Mária Kongregációt és ezen kívül, aki a harmadik bandát irányította a felelőse a zenei szolgálatnak az egyházközösségben. Végre beköszöntött a tavasz! A papi hívatásom értelmet nyert. Megéri a fáradtságot bármilyen erőfeszítés vagy áldozat az őserdei magányban. Megtanultam, hogy, hogy és miként evangelizáljak, köszönhetően a Szent András Evangelizációs Iskolának. Ma már nincs elegendő hely arra, hogy mindenkit, aki részt akar venni a kurzusokon, fogadhassunk, ezért szerveztem egy 30 fős csapatot, akik segítenek a kurzusok megtartásban a különböző falvakban és településeken szerte Amazónia szívében.

Nicaragua, Mananga, 2004. január

  • bubu