Az első szeptemberi héten ez sikerült:

Kezdjük az új évet.

A Jézus kurzus után én is tartottam pihenő napot, voltam szabadságon is. Néhány apróbb feladatot csináltam így a nyár végén. Ma megtartottuk az első titkársági imánkat és megbeszélésünket. Éva még beteg, de reméljük meggyógyul. Mától kezdve lehet zaklatni minket.

Thorday Attila atya tanított nekem exegézist a teón. Most meg vele tartottunk Jézus kurzust a plébániáján. Több szempontból is külön leges volt a kurzus:

A Pál kurzus igazán nagyszerű volt. Idén Laci vezette, de azért nekem is sokat bele kellett tenni. Robi atyánál volt, naponta jártam be. De megérte a rá fordított energia. Nem csak a kurzus, a misszió is erős volt, sok érdeklődővel. A kurzus résztevői nem voltak sokan: 18-an, köztük több kezdővel is. A végén, amikor láttuk hogyan evangelizálnak, nem bántunk meg, hogy mindenkit felvettünk. Nagyszerű élmény volt. A kurzus előtt mindig azon göcsölünk, hogy ez lesz az utolsó, mivel nincs nagy érdeklődés, aztán a kurzust úgy zártam, hogy Isten azt mondta, hogy csak csináljuk (még akkor is ha mindenki inkább gyógyul meg dicsőít), mert innen mindig feltűnik egy-egy új apostola.

A júliust sikerült jócskán túltolnom a július eleji sok-sok irodai feladattal, a Timóteussal, meg a Pállal. Úgyhogy július utolsó hetében pihentem, aludtam, intéztem a család dolgait mivel a vásárhelyi Jézus kurzus kevés résztvevő miatt elmaradt.

Kedden este elvittem a családot Siófokra, én meg felmentem Budapestre. Szerda délelőtt kezdtük a Timóteusra való készülődést a központban: Angéla az igazgató, Kriszti koordinált, Dani jött még tanítani, a konyhát Nusi mama vezette. Összességében fárasztó, de lelkesítő kurzus volt. Pepe jó irányba mozgatta a vázlatot, a kurzus nem sokat változott, de a vázlat és a résztvevői munkafüzet sokkal érthetőbbé és kidolgozottabbá tette a kurzust. A résztvevők szuperek voltak, le voltam tőlük nyűgözve, lelkesen tanultak, csinálták. Én tanítottam és dicsőítést vezettem. A dicsvezetést már rég nem bízták rám, ez külön öröm volt a számomra. Angéla szépen vezette a kurzust. Vasárnapig tartott, vannak róla fotók. Örömmel jöttem haza. Felszedtem a családot és hazahoztam a lányokat.

Most egy nap pihenő, aztán kezdem a Pál kurzusra való készülődést.

A balatoni bringás kerülés után még kialvatlansággal küzdöttem. nehéz volt felvenni a ritmust.

Az elmúlt héten szabadságon voltam. Megkerültük a Balatont. A feleségem szervezte 3 másik szegedi családdal a túrát meg a tábort. Hétfőn este érkezett mindenki (én addig „meggyógyultam”), kedden reggel indultunk gyerekekkel Siófokról. Hanna saját kerékpáron jött, Blankát és Dórát mi vittük biciklis ülésen. Első este Alsóörs, második Zánka, utána Balatonederics, végül Balatonmáriafürdő voltak a megállók. Ha nem a kísérő autót vezetettem, akkor a fiatalok bolyát vezettem, azok mentek, mint a kiscsikók. Szépen leégtem a napon, nem fogytam, izomlázam az van :-).

Szóval szombatra körbeértünk, vasárnap hazautaztunk Siófokról Szegedre. Ma már dolgozom.

Volt egy jó kis Emmausz kurzus Budaörsön. Kati igazgatta, Obo, Böncus, Anikó tartott még velünk. Én csak fél gőzzel készültem rá, mert lefoglalt előtte a weboldal fejlesztése, aztán meg a nyaralás előkészítése, inkább csak beestem a kurzusra a kezdő nap reggelén. A szervezés nem volt fényes, sok minden a nyakunkba szakadt, úgyhogy elég nagy leterheltség volt rajtunk. Kati jó munkát végzett, büszke vagyok rá. A résztvevők viszont nagyon odavalók voltak, úgyhogy a kurzus nagyon jól sikerült, tényleg kiemelkedő volt.

Sajnos, én nem bírtam a tempót, a végére teljesen belázasodtam a fáradtságtól meg nem tudom mitől mástól. Szóval vasárnap este kidőlve utaztam vissza Siófokra. Korán feküdtem, sokat aludtam.

No, ez tényleg sok volt. Már nem vagyok a régi fiatal csikó, teljesen lebetegedtem. Hétfő-kedd-szerda pihentem, alig tudtam valamit csinálni. Aztán elkezdtem Robi atya weboldalát készíteni. A Drupal 8 elég trükkös még, tanulom, meg kerülgetem még a hibáit, befejezetlen funkcióit. Úgyhogy azóta ezt csinálom: szerda csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, hétfő... Jól jött volna, ha nem leszek beteg, mert akkor nagyjából már kész lennék. Most egy kissé feszült vagyok, mert egymásra tornyosodnak a dolgok és kezdenek eltemetni. De a mai este meg akarom nyitni az oldalt és ezen a készültségi fogok átadni. A misszióra már így is jó lesz, aztán majd aug. 15. után folytatom.

Pénteken este és szombat délelőtt Csabival és Anitával Domaszék-Zöldfáson voltam. (Rájöttem, hogy akkor voltam utoljára ott, amikor Mara tartott ott kurzust a Szent Imréseknek.) Az IPC meghívására a Vitorla képzésben tartottunk „Emberhalászat” címmel, „Evezz a mélyre!” mottóval egy evangelizációs modult. Volt benne minden: fejtágítás, szívérintés, gyakorlat kevesebb. Jó volt kimozdulni a saját zónánkból és egészen más környezetben is evangelizálni tanítani. A csapat megkapóan jó és fogékony volt, a szervezőkkel is egynek éreztük magunkat. A képzésre készített jegyzet a mellékletben letölthető. Fényképek az IPC oldalán vannak fenn (Vitorla 2016.06.3-4. “Evezz a mélyre!”). Köszönöm Jézus!

Szombat délután még felmentünk Budapestre az Ez az a nap!-ra. Hannát vittem először. Jövőre is szeretne menni.