Új élet Krisztusban kurzust tartottunk a szombathelyi börtönben 23 fogvatartottnak.

A kurzus sok szempontból speciális volt: nagyon szigorúan szabályozott keretek között, két napban, rövidebb változatban és kevesebb eszköz használatával lehetett megtartani. A nagyon zárt falak között azonban Isten nagyon nyitott szívű gyermekei voltak a résztvevők. Mondhatni, átlagon felül nyitottak voltak. Az énekeket hangosan, lelkesen dalolta ez a férfikórus, és már a kurzus legelső dinamikájában is őszintén vettek részt. Voltak, akiknek életük legelső lelkigyakorlata volt, mások vettek már részt lelkinapon, Cursillón előtte. Olyanok is voltak, akik akik azt tervezgették, szabadulásuk után a plébániájukra szeretnék majd meghívni az Iskolát ugyanezzel a kurzussal. Igazán felemelő volt feléjük szolgálni!

Megéltük a kurzusra készüléshez választott igehely valóságát:

 „Maradjon meg mindenki abban a hivatásban, amelyet kapott. 21Ha rabszolga vagy, s úgy nyertél hivatást, ne bánkódj miatta. Még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne. 22Aki ugyanis mint rabszolga nyert hivatást az Úrban, az Úrnak szabadosa. Viszont, aki szabad emberként kapta a hivatást, Krisztus rabszolgája. 23Nagy váltságdíjat fizetett értetek, ne legyetek azért emberek rabszolgáivá. A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. 13Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 7,20-23; 12,12-13)

A kurzus számukra valódi újjászületés lehetősége volt húsvét alkalmából, hiszen nagyhétfőn és nagykedden találkozhattak a résztvevők a feltámadt Jézussal és adhatták át neki életüket.

Visszajelzéseik, tanúságtételeik többször is megrendítőek voltak. Igazi őszinteség.

Fotókat nem lehet bent készíteni, így csak a szolgálócsapatról van itt kép, valamint egy részvevőtől kapott levélről. A kurzus egyik napján az intézmény sajtósa is részt vett, és az alábbi képet és beszámolót készítette a börtön saját honlapja számára:
Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet, hírek: Közelebb kerülni Istenhez

A kurzuson Zombori Timi, Lúcia nővér, Csiszér Laci, Nagy Zsolti és Obo szolgáltak Tömő János börtönlelkész barátunk meghívására.

Résztvevők tanúságtételeiből:

• A közösség ereje, a sok gyenge ember együttes ereje Jézusban nagyon megérintő volt.
• Most az egyszer éreztem magam embernek, amióta bent vagyok a börtönben. Köszönöm, hogy ember lehettem.
• Életem legrosszabb időszakában vagyok, nagyon mélyre süllyedtem ezekben az években. De nekem ilyen Istenélményem még soha nem volt, mint most: Isten ide is utánam jött!
• Megtapasztaltam, hogy milyen közösségben lenni, és Jézus igéjét bővebben tudtam hallani és befogadni a szívembe.
• Hatalmas élményt kaptam, bizonyságot fogok tenni róla, át akarom adni a családomnak.
• Közösséget kell építenem magam körül.
• Életre szóló élmény volt.
• A hit megtapasztalása hatott meg nagyon.
• Idebent bízni senkiben nem lehet, de itt volt újra kiben bíznom!• A Szentlélek kiáradásban megerősödött bennem az Istenhez tartozásom.
• Most éreztem magam legközelebb Istenhez, nem lehet előle elbújni.
• Az Atya szeretete érintett meg a leginkább, éreztem, hogy ott van Isten.
• Gyülekezetbe jártam gyerekkoromtól, de ez a gyülekezet felbomlott. Ő segíteni fog, hogy erősebb legyek.
• Imádkozni fogok a kérügmával, úgy ahogy nekem tanítottátok.
• Izgultam, megérintett a két nap. A szervezők előtt le a kalappal, átadták Isten szeretetét.
• Forróság öntött el, tetőtől talpig, éreztem, hogy tényleg megnyílt bennem valami, egészen megnyíltam.
• Végtelen öröm volt bennem a Szentlélek áradás alatt.
• Az életátadás érintett meg és a Szentlélekhívás. Az ima előtt nagyon mélyen éreztem magam, egy gödör mélyén, a bűneimben eltemetve, de ahogy imádkoztak értem, áttörést éltem meg ebben!
• Örömmel és szeretettel teltem el. Az apukám meghalt, és teljesen olyan volt, mintha ő szólt volna nekem. Az apa bármit megbocsát a fiának.
• A kurzus előtt az volt bennem, hogy Isten mutassa meg nekem a helyes utat. És Isten elkezdte megmutatni ezt az utat, és azt, hogy milyen jó közösségben lenni.
•  Köszönöm, hogy önzetlenül, időtöket nem sajnálva itt tudtatok lenni.
•  Közösség részeként éreztem magam végig a kurzuson. Az első pillanat, hogy azt érzem, hogy van remény.
•  A szeretet áradása fogott meg a legjobban a kurzuson.