2005. februárjában vettem részt Zákányszéken egy Fülöp kurzuson. Tudjátok tele voltam kérdéssel. Kelle ez nekem? De mégis menni akartam. Hittem benne, hogy Jézus hív oda és szerepel az Ő tervében, hogy ott legyek. Olyan meghatározó volt számomra ez a lelki gyakorlat, hogy még a mai napig is sokszor eszembe jutnak az ott megértett és megtapasztalt dolgok. Elég sokan küzdenek azzal, ami miatt én is sokat szenvedtem. Volt egy rossz Istenképem. Lelki fejlődésem során különböző állomásokra érkeztem. Ez a Fülöp kurzus is egy ilyen, méghozzá meghatározó állomás volt. Végre találkozhattam Isten végtelen szeretetével. Találkoztam az ATYÁVAL, aki úgy szeret engem, ahogy vagyok. Rájöttem, hogy nem kell pedáloznom nála, és nem kell rettegnem tőle, hogy mi lesz akkor, ha rosszat teszek...

Kiss László, Kecskemét

Már többször elsuhantam a Szentháromság u. 19. előtt, de különösebben ez sohasem érdekelt. Soha nem gondoltam volna, hogy majd egyszer odahívhat engem Isten és még inkább nem, hogy hogyan fogok onnan távozni. Itt megéreztem a Szentlélek jelenlétét, amit eddig nem igazán ismertem. Nem tudtam milyen Isten emberszeretete. Megértettem, hogy Isten mit kér tőlem ahhoz, hogy segíteni tudjon rajtam. Nem vagyok értéktelen, elveszett ember, hanem fontos vagyok Istennek.

Vastag Gábor

Néhány rövid beszámoló az utolsó szegedi Fülöpről:

• „Megéreztem Isten szeretetét”
• „Van egy igazi Atyám, akihez bármikor fordulgatok és soha nem hagy el, és örülök, hogy most találkozhattam Vele”
• „Betöltött a Szentlélek, közösségbe fogok járni”
• „Isten valóban érdemes a bizalmunkra”
• „Isten a bizonyosság, ő az Élet, aki betölti az életet, ha azt neki adod”
• „A hit élhető és meg kell térni – húsz évnyi templombajárás után is meg lehet térni.