Apollós I.-II.

Egy "rövid" tanuság tétel az idei kurzusomról:

Idén is gondoltam, hogy el kéne mennem egy kurzusra, és mikor megláttam, hogy nyár végére kiírták az Apollós kurzust, akkor már tudtam hova is adom be a jelentkezésemet! Tudtam, hogy ott a helyem, és el kell mennem mindenképpen, éreztem, hogy Jézus hív erre a kurzusra, és ő fog gondoskodni mindenről. (itt főként az anyagiakra gondolok :-) )
Augusztus elején beadtam a jelentkezési lapomat, de a pénz még nem volt meg, és a két kurzus (Apollós I.-II.) együtt 14ezer ft volt. Tudtam, hogy a szüleimtől a lelkigyakszira max. 2ezret kérhetek, és azt is csak jó esetben kapom meg, mert anycikám bejelentette a nyár elején, hogy a táboraimat nekem kell fizetni, mert ő nem fogja! :-) Fölhívtam egy-két pap testvéremet, hogy ugyan má nincsen véletlenül fölös 10ezer ft-juk egy szerencsétlen csórónak a kurzusaira? És.... a kurzus elött két nappal még nem volt meg a pénz. :-) De tudtam, hogy meglesz, így abszolut nem aggódtam, Jézusra bíztam! És végülis elmentem a kurzusra, és aznap meg volt a kredit, úgyhogy most már csak az üzenet átvétele volt hátra, amit Isten a tanítokra bízott!

Hát meg kell mondanom, hogy ez a kurzus inkább az agyhoz, mint szívhez szól!
Főként gyakorlati dolgok vannak benne arról, hogy hogy kell JÓL prédikálni! DE Isten félelmetes mértékben dolgozott. Először is úgy éreztem nagyon épül az egység. Minden résztvevőt nagyon megszerettem, és fájt a búcsúzás! Másodszor a Mester kétszer is nagyon mélyen éreztette valam a szeretetét! (Egy reggeli dicsőítésen mindenféle külső ok nélkül el kezdtem zokogni. Jézus mondott egy két szép dolgot. Aztán mikor az Apollós I. végén megértettem mit jelent a Vőlegény barátjának lenni, megint zokogtam egyet! :-) )
Szóval mindet összefoglalva ez a kurzus, egy nekem való kurzus volt. Bár Pálon még nem voltam, de úgy érzem valami hasonlót kaptam az Apollóson mint mások a Pálon: Küldetést!! Nagyon megérte Jézusra hallgatni, és elmenni . :-)

Jézus szeretetében: Szilárd

  • Cly