Egyedül küzdőknek

Mindig azt gondoltam, hogy megkaptam gyermekkoromban azt a vallásos neveltetést és értékrendet, ami ahhoz kell, hogy jó keresztény legyek, s ez így nekem elég.

Most itt állok, és nem értem magamat, hogy miért vártam ennyi ideig? Arra gondoltam, hogy most még kicsik a gyerekeim és nincs időm ilyen lelki megújúlásra, vagy mire. Különben is minek az nekem, hiszen nagyon jó életem van. De voltak mellettem már lelkükben megújult testvérek, és az egyik azt mondta: „Arra még nem gondoltál, hogy mennyivel többet tudnál adni a családodnak, ha nemcsak beszélgetnél velük Istenről, hanem általad ők is részesülnének az Isteni szeretetből?” Ez akkor megérintett, és most végtelenül boldog vagyok és hálás, hogy bár vak és süket voltam, az ellenkezőjét állítottam magamról, Jézus mégsem hagyott elveszni!

Eljutottam oda, hogy beismertem, mégiscsak tennem kell valamit. Elmentem a Fülöp kurzusra, ahol rá kellett jönnöm, hogy alapjaiban nem értettem eddig azt, amiben olyan nagy okosnak képzeltem magam. Ott és akkor Isten megszólított engem, a farizeust. Szeretett gyermekének nevezett, és elmondta tudja, hogy nem tehetek a vétkeimről, mert a bűn, mely Tőle elválaszt okozza azokat.

Rájöttem, hogy teljes átverés, hogy én egyedül el tudom kormányozni életemet Istenhez! Egy megrázó pillanatban megértettem, hogy a Megváltás titka, amiről azt hittem mindent tudok, valóban csoda és tényleg rám is vonatkozik. Mert ha még szent Pál sem tudott bűntelenül élni saját jó szándékából, hogyan tudhatnék én? De miért éljek bűneimben, amikor Jézus meghozta értem a legnagyobb áldozatot, és felvitte bűneimet a keresztfára!

Idén, életemben először olyan Húsvétom lesz, ami nem a tojásfestésről szól, hanem az élet legcsodálatosabb titkáról: a MEGVÁLTÁSRÓL.

Ezeket a sorokat azoknak a keresztény testvéreimnek írtam, akik egyedül küzdenek, hogy ne bukjanak el. Jézussal sokkal könnyebb ez küzdelem, és a célt is biztosan el lehet érni!

Kissné Kollár Katalin, Budapest

  • Jóbel