Fülöp kurzus után 1 hónappal

Menjek? Ne menjek? Oda tartozom egyáltalán? Lehet engem szeretni is? Ezer kérdés, kétség, bizonytalanság… És annyi imával eltöltött óra. S mindez miért? Válaszokért, talán…

Igen, választ akartam: szerzetes, vagy családanya. Magány, vagy közösség. Szomorúság, vagy boldogság. Harag, vagy megbocsátás. Félelem, vagy bizalom. India, vagy az új életem. Régi szerelmek, elmúlt barátok, vagy nyitottság Isten ajándékai felé. Mi a célja velem, hogy szerethetném még jobban…?

És Jézus hallgatott. Csak állt előttem, nem szólt semmit. Várt. Azt mondta, legyek türelmes, majd megtudok mindent, ha itt lesz az ideje. Az út végét és értelmét nem láthatom előre, de bármi jöjjön is, tovább kell mennem, hogy a mélyből a magasba szálljak. Legyek kitartó és erős a hitben, amit megtaláltam, mert ez átsegít majd mindenen. Ö kezdettől itt élt a szívemben, fogta a kezem, és velem is marad mindörökre, sosem hagyna elveszni. Kért, hogy ne akarjak egyszerre mindent, hanem bízzam rá magam teljesen.

És megtettem. Minden reggel, minden este, és minden pillanatban felajánlom neki az életem, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem legyen minden az Atya akarata szerint. Övé a szívem minden szeretete, a vágyaim, az érzéseim, a félelmeim. Azt mondta, adjak át neki mindent, s ö elhordozza helyettem. Mert azt akarja, hogy boldog legyek, és az Ö végtelen szeretetét sugározzam.

Az evangelizáción körbe ment egy apró láng, mint Isten szeretetlángja, ami ott él mindenkinek a szívében. Ö türelmes, és vár, amíg meghallgatjuk hangját. És szeret. Végtelenül szeret. Nyújtja a kezét, csupán bele kell kapaszkodni.

Gyötörtek éjszakai félelmek, támadások a múltból. Kértem Jézust, védjen meg. Tudom, hogy Ö bennem él, mégis féltem. Azt mondta, fogja mindig a kezem, nem hagy elveszni, s én mégsem hittem eléggé. És akkor az Atya megnyilatkozott: Ö maga a Szeretet, a biztonság, a legcsodálatosabb apa. Azt mondta, ne féljek semmitől, többé nem árthat nekem a gonosz, mert Ő maga véd meg engem. Jézus eltölt teljesen, és én már nem is létezem, csak Ő létezik: bennem. Az arcomban érzem az arcát, kezemben a kezeit, és az Atya átölel, körbefog óvó szeretetével, szentlelkük meg csak áramlik bennem. Azóta nem félek éjjel, mert érzem, Ő velem van minden pillanatban, vele bármire képes vagyok. Csak őt akarom szolgálni, hogy apró angyalkája legyek, s rajtam keresztül küldjön egy fénysugarat, mely szeretetét árasztja mindenfelé.

2005. december – Kunágota; 2006. január 6., Lilla

Lilla kipakolta a lakását a Fülöp kurzus után. Csupán ennyi vált feleslegessé. Egy fotóra nem is fért fel.

  • Jóbel