János kurzus

Egy drága lélek sorait továbbítom felétek.

"Idén Isten elvitt egy János kurzusra. Valóban Ő vitt el, mert nekem eszem ágában sem volt János kurzusra menni. Ez egy tanítványképző kurzus, én pedig eléggé tanítványnak érzem magam, már most is - mondtam. Mégis egyszerűen elkerülhetetlen volt.

Nem tudom, mit tudtok a Győr-Ménfőcsanaki kurzusokról, a régi nevén Kekako-ról. Számomra ezek a kurzusok ritka eredetiek és lendületesek. Az ember úgy érzi magát, mintha időben visszarepülne az apostolok korába, az apostolok közé: a team – a sorköteles szolgáló csapat, csupa energikus fiatal – a szívét tette ki elénk, csakhogy Isten útjára terelgessen, a Mindenható erőterének közelébe, hogy ott igazán elköteleződjünk, és tanítvánnyá váljunk mindnyájan. Én 43 évesen boldog voltam köztük: az Úrért való lobogásukat szívdobogtató volt látni. Isten áldja meg mindnyájukat!

Azután ezek a kurzusok dupla mélységűek – tanítanak, de rögtön be is viszik „a tananyagot” az értelemből a szívbe – a dinamikákkal. Ettől az egész olyanná lesz, mint egy szimulátoros terepjáró gyakorlat, ahol kényelmesen fotelben ülve éled át a hason kúszás gyötrelmeit, s izzadsz le – mindezt egy helyben.

Sokat sírtam, de még többet nevettem; sebekből gyógyított, tán kötelékektől szabadított ott létem alatt az Isten. Mindenesetre családom el volt ragadtatva a változástól, rajtam látták: ISTEN ÉL! – annyira kézzel fogható volt műve.

Nem utolsó sorban az egész ottlét alatt olyan volt, mintha felmásznék egy magas csúcsra, s a hegytetőről nézném az alattam elterülő tájat. Onnan fentről tisztán, áttekinthetően látszik minden út, kacskaringó, domb, elágazás és akadály. Valahogy az egész életemet új színben láttam: minden a helyére került benne. Évekre visszamenőleg megértettem, mi miért történt velem; megláttam az értelmét annyi küzdelemnek és gyötrelemnek.

Egyszeriben rend lett, csend és BÉKE.

Andrea"

  • Ancsa