Ez egy olyan kurzus volt, ahol valóban hagytuk az Igét szólni, és nem mi akartunk róla beszélni. Kevesen voltunk a teamben, mivel egyik testvérünk (Ildi) megbetegedett – háttérimája érezhető volt a kurzuson –, elfáradtunk, de megérte. A résztvevők hozzáállásáról és nyitottságukról csak egy momentum: az utolsó napi Ige oltárának díszítéséhez a városban saját pénzen vásároltak drapériát: gyönyörű volt!

A résztvevők nagy része az esztergomi Jó Pásztor közösséghez tartozik.

A kurzust mi is úgy kezdtük, és zártuk, hogy hagytuk, hogy az Ige szava átmosson bennünket.

Zozó, Erika, Gellért, (Ildikó);
segítségünkre volt: Gabi, Bogi, Dia, Dudu;
a konyhán a kajcsiról gondoskodott: Noji.