Immár Szegedről írom ezt a bejegyzést.

Szombat reggel megérkeztek a tanácstagok és tanácskoztunk vasárnap délig: imádkoztunk együtt, megbeszéléseink voltak: beszámolók az alapokmány nemzetközi fogadtatásáról, a pápai audienciáról, az eddigi nemzetközi szemináriumról, terveztünk: 2016-os kurzusokat, 2016-os munkatársi találkozót, 2017-es európai szemináriumot, de leginkább és leghosszabban a 20 éves évfordulót. Megáldottuk az iskolát és egymást. Jó hangulatú, de munkás alkalom volt. Jól jött, hogy ilyen sok időt tettünk bele 4-en az 20 éves ünnepség forgatókönyvébe. Soha nem lett volna vége a tanácsülésnek, ha ezt nem tesszük meg. Igazgatóként egy-két probléma gócpontot és sikerült orvosolni vagy legalábbis van reményt adni, hogy változnak az állapotok.

Na, megvolt a 2. Boldogok vagytok kurzus Magyarországon, amit már mi csináltunk és örülök, mert jobb, világosabb volt, mint az előző. 35 résztvevőnk volt, szerény körülmények a minoritáknál (ez illik a kurzushoz), 7-8 fős szolgáló csapat: Kati, Kriszti, Anita, Adalbert, Laci, Balázs, a konyhán Verus és én.

Nagy munka volt a múlt héten, nagyon elfáradtam a kurzusra való felkészülésben. Azt ugyanis az előzőn megjegyeztem, hogy erre készülni kell. A legnehezebb (=érthetetlenebb) tanítást vállaltam és azt sikerült is feldolgozni nagyjából érthető formára. A kurzus alapüzenete nagyon jó és az első két tanítás érthető is, de a következő kettő vázlatáról nehéz pozitívat mondani azon túl, hogy van. Ezt a kettőt tanítottuk Kati és én. Az biztos, hogy jó irányban értelmeztük a tanítást. Szóval, ez is öröm. A kurzus vendégei is jók voltak, ügyesek, talán leginkább ők érintették meg a résztvevőket.