Ma megnyitottuk a http://saintandrew.eu-t. Ezen dolgoztam eddig februárban. Na, nem a weboldalon önmagában, hanem hogy összeálljon a kép. Nagyon alaposan utána kellett számolnunk, hogy milyen költségek várhatóak, mi mennyi, mit mennyire tudjuk alkudni, mennyi pénzt tud beletenni az alapítvány... Jó kis képlet segített ebben világos döntés hozni, hogy se alul, se felül ne becsüljük. Aztán megszövegeztük, ez Obo feladata volt. Én meg építettem a weboldalt Drupal 8-on. Ez a második ilyen oldal, ezzel más keveset szenvedtem. Sajnos Kati és Obo is betegséggel küszködött jó hosszú ideig, úgyhogy rám több hárult, mint eredetileg gondoltuk.

Délben nyitottuk, tehát az első 12 órában megjött az első 10% jelentkező :-). Pepe meg elérzékenyült ma reggel, amikor meglátta és gratulált. Neki is szereztünk egy kis örömet.

Az évet beindítottuk, haladnak a dolgok. Most már csak apróbb feladatok lesznek, nagy dolgokba nem vágok bele, és innentől az európai szemináriumra koncentrálok.

No, túl vagyok a januári nagy hajtáson, most nyugisabb napok jönnek. Szóval januárt azzal kezdtem, hogy a szervert próbáltam beüzemelni, ami első nekifutásra nem sikerült, de Attila ellátott annyi jó tanáccsal, hogy másodszorra már igen: OpenMediaVault a rendszer, a Lukács nevet kapta. Beüzemeltem az új szinkronizációs rendszert is, a Syncthing-et, ez nagyon szépen teszi a dolgát, nincs teljesítménybeli probléma.

És közben szerveztem a szőregi tanítóképzést, amit megérte megcsinálni, nagyon jól sikerült, sokat tanult belőle a csapat. Nagyon jól jött Orsi és Erika segítsége, hogy ne egyedül tanítsak végig.

Közben volt egy Bandifis találkozóm is.

A karácsonyunk elég mozgalmasra sikeredett:

19-én , hétfőn Budapesten összecsomagoltuk a karácsonyi postát. Estére készen is lettünk. Remélem mindenki magkapta már. Este még beüzemeltem az UPS-t a Synology szerver alá, aztán hazajöttem.

A következő napokban volt a teamkarácsonyunk, aztán dolgoztam is: zenélés, kurzushirdetések, bannerek, Ámosz atya kurzusra vártak még rám, hogy megoldjam ezeket a kérdéseket.

Aztán, ahogy közeledett a karácsony, egyre fokozódott a helyzet: Obo elment pihenni. Kati egész idő alatt a pályázatos autó után futott a Lacival. Azt kell mondjam, hogy Isten irgalmas: végül sok-sok küzdelem után találtak egy autót, amit meg is sikerült vásárolni és át is sikerült íratni. 30-án elküldtem a beszámolót róla. Remélhetőleg Laci a következő 10 évben így lesz mivel missziózzon.

Ne haragudjatok barátok, hogy nem írtam nektek, az adventi húzás nekem nem az elcsendesedésről szól :-). A pannonhalmi Band-Ász napok után tartottam néhány alvás napot, majd indult a következő menet:

No, túl vagyunk egy nagy maratonon. November utolsó eseménye az V. Band-Ász napok volt. A megelőző héten teljes gőzzel arra készültünk: minden technikai dolgot el kellett készíteni. Azt mondják, hogy jó volt a találkozó. Én szervezői oldalról láttam az egészet, abból az irányból ezt nem tudom megállapítani. De sokan köszöngették, biztos nem véletlenül. Kb. 170 körül lehettünk végül gyerekekkel együtt. Egyben ez volt a helyszín főpróbája is a következő évi európai szemináriumnak. Sok tapasztalat összegyűlt.

A rákövetkező hét legfontosabb programja az alvás volt, meg rám szakadtak az itthoni teendők. De minden este volt valami, szóval a nagy pihenés majd karácsonykor. Most még hátravan néhány szervezési feladat erre az évre.

Mostanság sok kapcsolatunk van a karizmatikus megújulással, de nem csak vele. Örülök, hogy látok olyan korszakot is, amikor jó az együttműködés.

A múlt hét nekem elsősorban az MKKM vezetőképzőjéről szólt. Újra a tanítványság volt a téma. Szombaton tanítottam, ezekre készültem rendesen. Megérte felkészülni, gondolkodni, jobb tanítást összeállítani, mint eddig volt szokás. Én magam is tanultam belőle.

A héten még várt rám egy halom Pepés levél, Oboval átverekedtük magunkat ezeket. Egyébként pedig Pannonhalmára készültünk, én jobbára csak a döntésekben, Kati és Obo végezte az oroszlánrészt. A Noé Bárkájával kitaláltuk a következő éves kurzusokat, azokat igyekeztem előkészíteni. Kiküldtem a hírlevelet. És igen, Obo szokta fogalmazni. Bocsi, elírtam egy mínuszt a Bandista hírlevélben a táblázatban: ezt a hónapot pluszban fejeztük be!

Pénteken találkoztam Évával, megállapodtunk a felmondás forgatókönyvében, a jövőt érintő kérdésekben.

A pénteki napom az MKKM OT előkészítéséről szólt. Budapesten voltam ár délre, Katival készültünk, finomítottuk a forgatókönyvet, este voltunk a rendezői eligazításon. Jó nagy ez a Budapest... Másnap reggel pedig kezdődött a találkozó.

Nekem, műsorvezetői szemmel kihívás volt a sok előadó, és hogy így könnyű sok kis apró csúszást benyelni, de csalódni kellett a karizmatikus sztereotípiában: nagyon is tudtak időre beszélni és felkészülten beszélni. Nagy öröm volt ez. Amikor pedig épp volt egy kis szusszanás, akkor tudtam én is elmerülni a légkörben. Itt vannak képek meg tartalmi beszámoló. Este hazajöttem autóval, hála Istennek, akadt útitárs is, nem kellett félni a volán melletti elalvástól.

Vasárnap ünnepeltük Blanka 3. születésnapját, délelőtt takarítás-rendrakás, délután vendéglátás, este matraccsere Dórának.

Ez egy rövid hét volt. Még ki se pihentem az előző hétvégét, már itt a következő hétvége szolgálata. Ezen a héten főleg a pannonhalmi BandÁsz napokkal foglalkoztunk. Én jórészt csak irányítottam, Kati, Obo dolgozott vele. Sokan leszünk, 160 felett.

A héten készülés folyt: az MKKM OT-ra (bemondók leszünk Katival), amire mindjárt utazom fel Budapestre, a tiszaalpári kurzusra is tegnap tartottunk teamet, vezetői körünk volt Szegeden. Nem volt unatkozás a héten. Szerveztem.

Ez a hét rövidebb volt :-). Hétfőn és kedden még pihenő volt, szerdán elkészültem a Biblia-regiszterrel, csütörtökön mindenféle apró feladatokkal foglalkoztam, pénteken már szinte csak az Ábrahám képzés körül forgott minden.

Szombaton Ábrahám képzés volt Budapesten. 14 résztvevő jött el. Nagyon jó volt látni, ahogy Obo vezette a napot, ahogy Kornél koordinálta, ahogy Zongi Eszti a múlt hétvégi szolgálata után ismét itt volt és főzött. A képzés nagyon jó hangulatú volt, sok jó és talpraesett emberrel találkoztunk. Örültem, amikor egyikük visszajelzése ez volt: „Az ember olyan sok helyen jár és mindenhol azt mondják neki, gyere ide, ez a tuti csapat. Jó volt látni, hogy ti nem ezt csináljátok. Akkor is hasznos volt a nap, ha valakinek, nem a Szent Andrásba van az elhívása.”

És már csak 5 nap van hátra az MKKM 25. országos találkozójáig!