Az „Első Szegedi Fülöp kurzus”

Megtörtént az „Első Szegedi Fülöp kurzus” - ahogy a résztvevők nevezték. Jót mosolyogtunk először rajta, mivel korántsem ez volt a legelső, de aztán elgondolkodtunk, hogy igazuk van: ebben a felállásban, és így levezetve valóban az első volt. Nem csak azért mert most voltunk talán a legfelkészültebbek, hanem mert valóban az új Fülöp kurzust vezettük az új vázlat alapján az új plakátokkal.

A kurzuson készült képekből válogatást itt találtok.

A résztvevők több plébániáról voltak, elsősorban szegediek, de volt több vendég is, még messziről is. A kurzus végén mindenkit a saját közösségébe küldtük vissza, ill. akiknek ilyen nem volt, azt a saját közösségeinkbe hívtuk meg.

Milyen kurzusra szeretnél jönni 2006-ban?

Melyik kurzus csomagját bontanád fel?Most a Te véleményedre vagyunk kíváncsiak!

Kedves Testvér! Lassan véget ér a nyári iskola, de még nem jött el Jézus, ezért már tervezzük is a következő évi, 2006-os kurzusokat. Kérünk, legyél ebben segítségünkre: Szeptember 15-ig egy szavazást bocsátunk útra, amelyben szeretnénk felmérni, hogy milyen kurzusokra lenne igény.

  1. Kérjük, add le szavazatodat - és másokat is buzdíts erre, hogy minél jobb kép alakulhasson ki bennünk az igényeitekről. Ahogy idén is, jövőre is nagyban befolyásolni fogja a meghírdetésre kerülő kurzusokat ez a szavazás. Kérünk, ne próbáld manipulálni az eredményt :-)...
  2. Ha többen szeretnétek egy helyen kurzust – vagyis szeretnétek, hogy nálatok is legyen egy-egy kurzus, nem csak Ménfőcsanakon – akkor kérünk, hogy fűzz megjegyzést alul ehhez a felhíváshoz, amiben írd le hogy hol és milyen kurzust szeretnétek.

Már előbb kellett volna

Sokszor gondolkodik az evangelizátor-palánta, erre vagy arra a kurzusra menjen? Na, én az Üdvösségtörténet kurzusról rosszul döntöttem: már jóval előbb el kellett volna menjek rá.

Ez egy csendes, jelentéktelennek tűnő kurzus, semmi nagyot nem ígér, de mégis alapvetően megváltoztatott bennem dolgokat. Nem kortörténettel és történeti eseményekkel foglalkoztunk, sokkal inkább a történetek miértjével. És ilyenkor mindig rólunk is szólt a üdvtörténet: gyógyította a saját történetünket Isten Szava.

Rájöttem, hogy Júda miért tért vissza Babilonból és Izrael miért nem tért vissza Ninivéből, holott az ígéret neki is ugyanúgy szólt. Rájöttem, hogy az ígéreteket mindig a hívők hordozták. Megértettem, hogy az üdvtörténetben Istennek szüksége volt „jelentéktelen”, de hűséges szereplőkre is, akik bár nagy dolgokat nem tettek, az ígéretet továbbvitték, ami nélkülük elveszett volna.

És igen, én is üdvtörténeti szereplő vagyok, egy-egy momentumban olyan, mint Izsák, Dávid, Sámson, Jeroboám, Jeremiás, Káleb, Jéhu, Jósábet, Ezdrás és Simeon...

Ha szeretnéd Jézus tanítványaként látni merre megy az életed, merre visz az ígéret, ezt a kurzust ne hagyd ki!

Gyuris Gellért (alias bubu), Szeged 

  • Jóbel

Megérezni a Szentlélek jelenlétét

Már többször elsuhantam a Szentháromság u. 19. előtt, de különösebben ez sohasem érdekelt. Soha nem gondoltam volna, hogy majd egyszer odahívhat engem Isten és még inkább nem, hogy hogyan fogok onnan távozni. Itt megéreztem a Szentlélek jelenlétét, amit eddig nem igazán ismertem. Nem tudtam milyen Isten emberszeretete. Megértettem, hogy Isten mit kér tőlem ahhoz, hogy segíteni tudjon rajtam. Nem vagyok értéktelen, elveszett ember, hanem fontos vagyok Istennek.

Vastag Gábor, Szeged

(Szegeden a  Szentháromság utca 19. a Szeged-Csanád Egyházmegyei Pasztorációs Centrum, ahol a Fülöp kurzus helyszíne volt.) 

Az Üdvösségtörténet

FRISSÍTÉS: Már képek is vannak a kurzusról. (bubu)

Az Üdvösségtörténet kurzus véget ért, és újra nagyon élveztük. Jó volt találkozni Istennel, aki szövögeti a történelem szálait, és közben külön odafigyel életünk fonalára, egybeszőve azt az üdvösség történetének aranyfonalával. Mi hirdettük az Igét, Jézust, aki mindennek az értelme, Ő pedig jelekkel és csodákkal kísérte az igehirdetést. Aki még nem volt ezen a kurzuson, pótolhatja jövőre, ha Isten is úgy akarja. Tünde-Lidia

  • btlidia

Beszámoló a Pál kurzusról

Július 8-18-ig megtörtént a Pál kurzus 25 fő részvételével és 9 fős team-mel. Egy igen fárasztó, de nagyon lendületes kurzust cselekedhettünk, többféle evangelizációs formával és gyakorlattal, amiben volt: koncert-evangelizáció, utcai- és kopogtatós evangelizáció, valamint szentmise-evangelizáció, melyeknek keretében volt pantomim, tanúságtétel, harsány figyelemfelkeltés, emlékmű, plakátok, a résztvevők részéről bátor megszólítások és imák az emberek felé, és ennek nyomán erős megtapasztalások.

Általános konklúzióként valóban igaz, hogy azokat az embereket, akiknek van hitük bátran kilépni akár lehetetlen körülmények közé is, Isten megajándékozza Szentlelkének erejével, hogy jelek és csodák - akár kicsik, akár nagyok - kísérjék működésüket. Mindez egy örömteli, lendületet adó tapasztalattá lesz az életükben. Ez történt ezen a kurzuson is.

A világi hívők apostoli tevékenysége

Az Isten népében összegyűlt és Krisztus egy testében egy fő alá foglalt világi hívők, bárkik legyenek is, arra hivatottak, hogy élő tagként a Teremtő jótéteményéből és a Megváltó kegyelméből kapott minden erejüket az Egyház növekedésére és folytonos megszentelésére fordítsák.

A világi hívek apostolsága részesedés magának az Egyháznak üdvözítő küldetésében, melyre maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással. A szentségek pedig, különösen az Eucharisztia, közlik és táplálják azt az isten- és emberszeretetet, mely az egész apostolság lelke. A világi hívek különösen arra hivatottak, hogy jelenlévővé és tevékennyé tegyék az Egyházat olyan helyeken és körülmények között, ahol csak általuk lehet az Egyház a föld sójává. Így minden laikus a neki juttatott adományokból eredően egyszerre tanúja és eleven eszköze az Egyház küldetésének "Krisztus ajándékozásának mértéke szerint" (Ef 4,7).

E kivétel nélkül minden Krisztus-hívőt érintő apostolságon kívül más módokon is bevonhatók a világi hívek közvetlenebb együttműködésre a hierarchia apostoli munkájába, azon férfiak és nők módján, akik Pál apostolt segítették az evangélium hirdetésében, sokat fáradozva az Úrban (vö. Fil 4,3; Róm 16,3). Arra is alkalmasak, hogy a hierarchia fölvegye őket egyes olyan egyházi munkakörökbe, melyek lelki célt szolgálnak.

Minden laikusra vár tehát a nagyszerű feladat, hogy az üdvösség isteni terve minden idők és minden földrész valamennyi emberéhez egyre inkább eljusson. Ezért meg is kell kapniuk minden lehetőséget, hogy erőik szerint és koruk szükségleteinek megfelelően derekasan kivegyék részüket az Egyház üdvösségszerző munkájából.

A II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az Egyházról 33. pont

Prófétai szerepünk és tanúságtételünk

Krisztus, a nagy próféta, aki az élet tanúságával és a szó erejével hirdette meg az Atya országát, dicsőségének teljes kinyilvánulásáig betölti prófétai küldetését, nem csupán a Hierarchia (Egyház) által, mely az ő nevében és hatalmával tanít, hanem a világi hívek által is, akiket tanúnak állít, és a hit érzékével és a szó kegyelmével ellát (vö. ApCsel 2,17-18; Jel 19,10), hogy az evangélium ereje a mindennapi életben, a családban és a társadalomban megnyilvánuljon. Az ígéret fiainak bizonyulnak, ha erősek a hitben és a reményben, jól fölhasználják a jelen pillanatot (vö. Ef 5,16; Kol 4,5), és türelmesen várják az eljövendő dicsőséget (vö. Róm 8,25). Ezt a reményt pedig ne zárják magukba, hanem folyamatos megtéréssel és küzdve "ennek a sötét világnak kormányzói, a gonosz szellemek ellen" (Ef 6,12) a világi élet struktúráin keresztül is fejezzék ki.

Miként az új törvény szentségei, melyek a hívők életét és apostolságát táplálják, az új ég és az új föld előképei (vö. Jel 21,1), úgy lesznek a világi hívek a remélendő dolgok hatásos hírnökei (vö. Zsid 11,1), ha megingás nélkül kötik össze a hit megvallását a hitből való élettel. Ez az evangelizáció, tudniillik Krisztus hirdetése az élet tanúságával és a kimondott szóval, sajátos jelleget és különleges hatékonyságot nyer attól, hogy a világ megszokott körülményei között történik.

E feladat szempontjából nagyon értékes a külön szentség által megszentelt életállapot, tudniillik a házas és családi élet. A világi hívek apostolságának kiváló iskolája és gyakorlótere ez, ahol a keresztény vallás az egész életet átjárja és egyre jobban átalakítja. A házastársak sajátos hivatása a családban, hogy egymásnak és gyermekeiknek a hitnek és Krisztus szeretetének tanúi legyenek. A keresztény család fennhangon hirdeti mind Isten országának jelenlévő erőit, mind a boldog élet reményét; példájával és tanúságával vádolja a világot a bűnről, és megvilágosítja azokat, akik keresik az igazságot.

Éppen ezért a világi hívek, még ha evilági dolgokkal foglalkoznak is, értékesen járulhatnak a világ evangelizációjához, s ezt meg is kell tenniük. Vannak közülük egyesek, akik a fölszentelt szolgák híján vagy üldöztetésük miatt képességeik szerint bizonyos szent szolgálatokat pótolnak; sokan mások minden erejüket az apostoli munkára áldozzák; de kivétel nélkül valamennyiüknek közre kell működniük a világban Krisztus országának terjesztésében és gyarapításában. A világi hívek tehát komolyan törekedjenek a kinyilatkoztatott igazság mélyebb megismerésére, és állhatatosan kérjék Istentől a bölcsesség ajándékát.

A II. Vatikáni Zsinat LUMEN GENTIUM kezdetű dogmatikus konstitúciója az Egyházról 35. pontja

Oldalak