Ma Kati azt kérdezte tőlem: „Mondták-e már neked, hogy tehetséges vagy?” Azt válaszoltam rá: „Nem.”:-) A mai nap többsége a karácsonyi üdvözlőlapra ment el. Reggel egészen gyorsan összeállt a fő koncepció – még Erika is szóvá tette, hogy milyen gyorsan – ez biztos a Szentlélek volt, aztán befejeztem a másik oldalát is. Volt egy kis exportálási probléma, amivel elpepecseltem, de összességében nekem is tetszik.

Aztán sikerült lezárni a Marana Tha-val a raktározást. Hát így állunk: Fülöpből még van kb. 150 db, Mózesből 50 db, Pál titkából 440 db, Pálból 1160 db. A többi elfogyott. Hamarosan a Fülöp is ki fog fogyni. De a Pál, a leglényegesebb mondanivalónk, az nem fog Magyarországon… No, de ez már egy csoda, hogy ezt az infót megkaptuk. Küldöm is tovább holnap Pepének.

Aztán a szombathelyi lelkigyakorlattal kapcsolatban szerveztem egy kicsit. Majd angoloztam: fordítottam.

Említettem már, hogy angolt és spanyolt tanulok? Nem leszek nagy ász, csak muszáj, hogy megértem a nemzetközi iskola felől ömlő levélmennyiséget. Ámen. Hála.

Izé … ide már rég írtam a munkablogra. Persze nem azért mert nem csináltam semmit, inkább azért meg maga alá temetett az iroda anyagi helyzetének újratervezési feladata. Nem voltam felkészült erre a helyzetre, amivel szembesültem. Minden mást, amit terveztem, el kellett halasztani, hogy ezzel tudjak foglalkozni. Sok töprengés, kétség, ima között voltam.

De amiért hálás vagyok Istennek, és ami történt azóta:

A mai napom egyszerű volt. Budapesten ébredtem és egész nap egy fontos megbeszélés történt (közben pedig néhány más kisebb): hogyan lesz az iroda, alapítvány, dolgozók sorsa jövőre. Előrébb van az ügy, de még nincs végleges hír, amit el tudnék mondani. A jó hír az, hogy valószínű nem fog megszűnni az iroda. De az biztos, hogy jóval kevesebb forrást tudhat majd maga mögött. Az jó megérzés volt fél éve, hogy Anikónak keressünk állást.

Most indulok haza Szegedre, holnap ott lesz Fülöp kurzus.

A mai napom különleges volt.

A reggel munkaszervezéssel telt: havi beszámoló, visszatekintés, tervezés. Az október elég húzós volt. Havonta végig kell gondolni a múltat és a jövőt.

Aztán titkársági megbeszélések voltak, összeállítottam Katinak a szempontokat a holnapi megbeszéléshez.

Befejeztem a készülést azt esti tanításomra. Összepakoltam és elmentem Kecskemétre a Jákob kútja közbenjárói imára. A dicsőítés után tanítottam a „Bizonytalan kérőről”, majd én is beálltam a közbenjárók közé. Az is jó volt, hogy volt néhány ismerős, de a legjobb, hogy Isten jelen volt és néhány emberen meg is látszott egyből a keze nyoma.

Este még feljöttem Budapestre, mert holnap itt lesz megbeszélésem. Mára megint többet terveztem, de hála Jézus azért, ami történt!

A mai fáradozás eléggé változatos:

Tyűha. A mai nap nem volt piskóta. Reggel elkezdtem előkészíteni a holnapi utazást: téli gumi csere, angol óra átszervezés, felkészülés a holnapra.

Aztán nekiláttam a tanács anyagait felgöngyölíteni. Ez sikerült is. Most estére felkerültek az anyagok a Bandsitákra meg a tanácsnak is elküldtem. Párhuzamosan a BandÁsz napok anyagait is rendszereztem, de ehhez még hiányoznak Attilától a képek. Majd holnap.

Aztán sikerült pontot tenni a kiszuperált régi szervergéppel kapcsolatos problémára. Édesapám kicserélt az alaplapon egy lefittyent elektrolitet (forrasztás) és működik: mindkét hálókártya működik. Ezért a bejegyzésért is köszönet a szerzőnek, segített még tegnap kibogozni a lehetetlent.

Este voltunk Alsóvároson előkészíteni a Fülöpöt.

És kiderült hogy nem lesz holnap utazás, hanem csütörtökön. Újra szervezés. :-)

Az elmúlt két hétből az első azzal telt, hogy előkészítettem a BandÁsz napokat és a tanácsülést. Utána jöttem rá, hogy még nem is volt olyan tanácsülés, ami előtt közvetlenül szintén programot csináltunk. Annak ellenére, hogy így nagyon fárasztó volt, nagyon is jó volt: már több napja együtt voltunk (néhányan), amikor összeültünk megvitatni a dolgokat. Szóval: felüdülés volt ez a tanács. Nagyon hálás vagyok érte.

A BandÁsz napok nekem pedig baráti volt, sok őszinte és értékes beszélgetéssel. Nagyon örültem, hogy csak egy csapatot nem ismertem közben (a győrit), de ők sem ismeretlenül távoztak. Külön öröm volt a Csöpit látni ennyi év után.

A második hét pedig alapszolút pihenéssel telt. :-)