Izé … ide már rég írtam a munkablogra. Persze nem azért mert nem csináltam semmit, inkább azért meg maga alá temetett az iroda anyagi helyzetének újratervezési feladata. Nem voltam felkészült erre a helyzetre, amivel szembesültem. Minden mást, amit terveztem, el kellett halasztani, hogy ezzel tudjak foglalkozni. Sok töprengés, kétség, ima között voltam.

De amiért hálás vagyok Istennek, és ami történt azóta:

• Először is a munkatársak elé tártam az anyagi helyzetet. Aztán kiötöltük (a tizenvalahány ötletből), hogyan fogjuk újraalkotni az iroda anyagi alapjait. Ennek egyik része már olvasható is Titusz tollából.
  
• Közben voltam két Fülöp kurzuson. Az egyik Szegeden volt (ezt az Orsi vezette, és nagyon büszke voltam a szegedi csapatra, mert én csak „elmentem szolgálni” rá), a másik pedig Csongrádon a katolikus iskolában (ez pedig nagyon izgalmas volt és alapvető tapasztalat, hogy Isten velünk volt, ott volt). Elkészült néhány anyag: Új résztvevői értékelő, a triptichon először magyarul, a Pepe–XVI. Benedek találkozó magyarul, képes beszámoló Pannonhalmáról.
  
• És még persze sok apróság, amit ha napról-napra írtam volna, akkor jobban emlékeznék rá. De Te, Uram, emlékszel. Köszönöm, hogy velem voltál.