Fülöp képzés

Frissítés: 

FIGYELEM! A helszín és a vidékiek költsége újra változott!
FIGYELEM! A vidéki résztvevők költsége változott.

A képzésen az Iskola első lépcsős kurzusának, a Fülöpnek a tanításait, dinamikáit beszéljük át, továbbá a kurzus zenei és háttérszolgálatában kapnak kiképzést a résztvevők.

Hallhattok arról is, mit jelent team-ben dolgozni, és, hogy minden szolgálat egyformán fontos a kurzuson.

Szeretettel várjuk mindazokat, akik már részt vettek a Fülöpön és szeretnének bekapcsolódni az Iskola munkájába.

Kezdés: 

2006. május 5., péntek 16.00 –

Befejezés: 

2006. május 7., vasárnap 16.00 –

Jelentkezési határidő: 

2006. április 24., hétfő

Iktatószám/Azonosító: 

HU-06-3
  • Anita

Fülöp kurzus után 1 hónappal

Menjek? Ne menjek? Oda tartozom egyáltalán? Lehet engem szeretni is? Ezer kérdés, kétség, bizonytalanság… És annyi imával eltöltött óra. S mindez miért? Válaszokért, talán…

Igen, választ akartam: szerzetes, vagy családanya. Magány, vagy közösség. Szomorúság, vagy boldogság. Harag, vagy megbocsátás. Félelem, vagy bizalom. India, vagy az új életem. Régi szerelmek, elmúlt barátok, vagy nyitottság Isten ajándékai felé. Mi a célja velem, hogy szerethetném még jobban…?

És Jézus hallgatott. Csak állt előttem, nem szólt semmit. Várt. Azt mondta, legyek türelmes, majd megtudok mindent, ha itt lesz az ideje. Az út végét és értelmét nem láthatom előre, de bármi jöjjön is, tovább kell mennem, hogy a mélyből a magasba szálljak. Legyek kitartó és erős a hitben, amit megtaláltam, mert ez átsegít majd mindenen. Ö kezdettől itt élt a szívemben, fogta a kezem, és velem is marad mindörökre, sosem hagyna elveszni. Kért, hogy ne akarjak egyszerre mindent, hanem bízzam rá magam teljesen.

És megtettem. Minden reggel, minden este, és minden pillanatban felajánlom neki az életem, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem legyen minden az Atya akarata szerint. Övé a szívem minden szeretete, a vágyaim, az érzéseim, a félelmeim. Azt mondta, adjak át neki mindent, s ö elhordozza helyettem. Mert azt akarja, hogy boldog legyek, és az Ö végtelen szeretetét sugározzam.

Az evangelizáción körbe ment egy apró láng, mint Isten szeretetlángja, ami ott él mindenkinek a szívében. Ö türelmes, és vár, amíg meghallgatjuk hangját. És szeret. Végtelenül szeret. Nyújtja a kezét, csupán bele kell kapaszkodni.

Gyötörtek éjszakai félelmek, támadások a múltból. Kértem Jézust, védjen meg. Tudom, hogy Ö bennem él, mégis féltem. Azt mondta, fogja mindig a kezem, nem hagy elveszni, s én mégsem hittem eléggé. És akkor az Atya megnyilatkozott: Ö maga a Szeretet, a biztonság, a legcsodálatosabb apa. Azt mondta, ne féljek semmitől, többé nem árthat nekem a gonosz, mert Ő maga véd meg engem. Jézus eltölt teljesen, és én már nem is létezem, csak Ő létezik: bennem. Az arcomban érzem az arcát, kezemben a kezeit, és az Atya átölel, körbefog óvó szeretetével, szentlelkük meg csak áramlik bennem. Azóta nem félek éjjel, mert érzem, Ő velem van minden pillanatban, vele bármire képes vagyok. Csak őt akarom szolgálni, hogy apró angyalkája legyek, s rajtam keresztül küldjön egy fénysugarat, mely szeretetét árasztja mindenfelé.

2005. december – Kunágota; 2006. január 6., Lilla

Lilla kipakolta a lakását a Fülöp kurzus után. Csupán ennyi vált feleslegessé. Egy fotóra nem is fért fel.

Beszámoló helyett + beszámoló

És volt Szegeden egy Emmausz kurzus is: az első. Számunkra nagy élmény volt ez a kurzus, hisz először tartottuk Szeged és sok testvér jött rá el. Hogy mi született meg azokban, akik részt vettek rajta, mondják el ők maguk:

  • „Az Emmausz kurzus megmutatta nekem, hogy Isten igéjében erő és tűz van, s hogy Isten szava minden emberhez szól Jézus Krisztusban mindörökké.”
  • „A Szentírás szeretetét kaptam ezen a kurzuson. Szerelem ébredt iránta a szívemben. Milyen erős páncél rakódik életünk során a szívünkbe... Ezen a hétvégén megérintett Jézus és behatolt a páncél alá. Megszólított és bejött a legbelsőmbe. Megértettem, hogy Őt hallgatva, azaz a Szentírást olvasva haladhatok előre Vele az úton.”
  • „Itt értettem meg az Ószövetség és Krisztus, valamint az Újszövetség kapcsolatát.”
  • „Megmutatta számomra a kurzus, hogy milyen sok mindent nem ismerek még a hitemmel kapcsolatban és a Szentírás a legjobb arra, hogy segítsen fejlődni a hitemben! Csodálatos ajándék a Szentírás számunkra! Megszólít, vigasztal, tanít!”
  • „A »Könyv« életre kelt!!! … és hozzám szól…. Barát és társ lett belőle….”
  • „Egészen másként látom a Szentírást. Jobban becsülöm, megértettem a szerkezetét, világosabban látom az Igék értelmét. Nap mint nap forgatni akarom, mert az Ige mutatja az életem útját.”
  • „Igen, úgy érzem a Szentírást másképpen olvasom, mint eddig, hogy a szívemmel tudom olvasni, s átélni amit az Igén keresztül Jézus beszél hozzám.”
  • „A Szentlélek segítségével olvasom a Bibliát.”

A beszámoló kiegészítve, most egy rendkívüli levél áll itt, amelyet egy igen kedves és szellemes (+ művelt) testvéremtől kaptam, aki részt vett a kurzuson és hazaérve igencsak felbuzdult.
Bár hosszú, senkit se tántorítson ez vissza.

ui.: Aki volt Emmausz kurzuson, az bizonyári érti az apropót, aki még nem volt, az pedig kapjon tőle nagyobb kedvet, hogy bátor legyen eljönni...

Az evangélium hét fiatalja

A kurzus hét személyiséget mutat be, akik szembesülnek az evangéliumi élet felajánlásával: a naimi özvegy fia; Salomé; az ifjú, akinek öt kenyere és két hala volt; a gazdag ifjú; az ifjú, aki mezítelenül szalad el a Getszemáni kertből; az ajtónál álló lány; végül pedig a fehér ruhába öltözött üres sírnál álló ifjú.

Van egy közös bennük, mégpedig az, hogy mindnyájan fiatalok voltak. A jövő előttük állt és mindegyiküknek megvolt a sajátos magatartása az evangéliummal szemben. Mindegyikük találkozik az Isten Igéjének a fényével, és mindannyian egyfajta magatartásformával válaszolnak rá. Sokszor ezek a magatartásformák kontrasztban vannak egymással.

A hét fiatal magatartása, reakciója hét különböző színnel jelölhető, melyek szivárványt alkotnak.

  • Anita

Karácsony Jézus nélkül

cc: http://www.flickr.com/photos/mtsofan/2146696283/

Carlos Macías De Lara

2005 december

Hamarosan itt van a Karácsony. Városunk főutcáit színes égők díszítik, hogy a lakók szíveit előkészítsék a hagyományos karácsonyi ünnepre. Karácsonyfák, csillagok, angyalkák, üveggömbök és ajándékok, dekorációk az otthonokban, az irodákban, üzletekben és egy néhány gyárudvaron. Ezek a szimbólumok mind jelképül szolgálnak az igazi karácsony jelentőségének: „azon az éjszakán az ember bűne kiengesztelést nyert Krisztus megtestesülése által”. Valóban jól fogadja a karácsonyt korunk átlagos érték és fogyasztási inváziója?

  • Jóbel

Megtanultam, hogyan és miként evangelizáljak

Pedro Belcredi atya Pedro Belcredi atya
Olaszországban, Milánóban született.
A római Gregorián Egyetemen tanult.
A PIME (Külföldi Misszionáriusok Pápai Intézete) tagja.
1961-ben szentelték pappá.

18 évet dolgoztam Bissau Guineában, Afrikában, mint misszionárius. Sok kommunikációs nehézségem volt, mivel minden törzs a saját dialektusában beszél. Kétség kívül az alapvető probléma az volt, hogy mit is adjak át nekik. Azt még kevésbé tudtam, hogy hogyan tegyem. 6 éven keresztül teljesen egyedül miséztem. Elveszett voltam, nem evangelizáltam, csak végeztem a mindennapi teendőket és egészségügyi területen segítettem. Egy nap 6 fiatal jött hozzám, hogy kérjék a keresztséget, mivel szerettek volna áttérni a kereszténységre. Nem tudtam, mit adjak át nekik, mert a teológia és a katekizmus nem mondott semmit a számukra, mivel nyelvükben nincsenek eszközök elméleti, elvont vagy doktrinális fogalmak kifejezésére. A teológiai ismereteim itt nem használtak. Fogtam Márk evangéliumát és a következő néhány hónapban csak az evangéliumot próbáltam megosztani velük, jó eredményeket értem el, de nem volt igazi áttörés. Frusztráltá váltam. Ezért szenteltek pappá? Hol hagytam a misszionárius álmaimat?

Hírlevél 2005. – 1. szám

A tartalomból:

  • Igazgatói köszöntő
  • II. János Pál pápa buzdítása
  • Vallomások
  • Tanúságtételek
  • 2005. novemberi - decemberi kurzusok

Igazgatói köszöntő

Tíz évvel ezelőtt eljutottam egy turistacsoporttal Izraelbe. Idegenvezetőnk egy 1947-ben kivándorolt magyar zsidó volt. Hatalmas tudással, roppant élvezetesen mutogatta és mesélt nekünk a számunkra oly sokat mondó helyekről: Galilea, Jordán, Betlehem, Getszemáni kert és még sorolhatnám. Amikor Jeruzsálemben a Szent Sírhoz értünk ott a csoport legnagyobb döbbenetére a következőket mondta: „Itt nincs miről mesélnem, üres a sír.” Az embereknek földbe gyökerezett a lába, leesett az álla és szólni se tudtak meglepetésükben. Ennyit fűzött még hozzá: „Ha ti ezt nem hiszitek, akkor semmit sem ér a kereszténységetek!” Testvérek, mi megtapasztaltuk, hogy él a mi Urunk! Mi találkoztunk a Feltámadottal! Vigyük el a jó hírt testvéreinknek: Jézus Krisztus él! Ő nem elítélni jött a világot, hanem üdvözíteni. A te szavaidra, a te tanúságtételedre is szüksége van, hogy az üdvösségre rendeltek száma nap mint nap növekedjen. Legyetek társaim e nagyszerű hivatásban, a Lélek erejével fordítsunk hátat a sötétség birodalmának, szegezzük tekintetünket a hit szerzőjére és beteljesítőjére, és üdvösségünk tudatában hirdessük az embereknek: Jézus Krisztus él és új életre hív!

Oldalak