„Uram, meddig késlekedsz még?" (Zsolt 6,4)

A szobámban, ahogy az imádságos csendben ültem, hirtelen sok-sok kínos és parttalan élethelyzetet látva az a gondolat tört fel bennem, hogy már pedig meddig késlekedik az én Istenem?! Biztos tudna többet is tenni. Csak egy ici-picit lehetne hatékonyabb a dolgokkal kapcsolatban. Hisz mégis Mindenható!Nem sok idő kellett, ahhoz, hogy a csend válaszoljon. Vagyis inkább Ő, a csend mögött rejlő Személy, aki a maga céltudatos, de mégsem bántó stílusával mindig fején találja a szöget. Akkor rájöttem, hogy igazából a pontatlanság mestere kettőnk közül sokkal inkább én vagyok, és mi vagyunk: mi tanítványok, mi akik már megismertük az ő szeretetét. Imanaplóm tele az ő intéseivel… Aztán egykor még, az első szeretetben minden oly világos volt és kerek… és nem nagyon hagytam, hogy más elemek (programok, személyek és szokások) betolakodjanak az életembe, csak ami a Legszükségesebb felé vitt! Ó, mily jó volt ebben a boldog világosságban élni!És akkor megfordult bennem az egész.

Meddig késlekedek?

Hány és hány adventre van szükségem, hogy végre azt csináljam, amiről tudom, hogy jó lenne? A magam részéről jobban örülnék, ha az emberek örökre leszoknának a fogadalmakról. Ha tudjuk, hogy valami jó, akkor miért nem csináljuk, miért csak erőlködünk a fogadalmakkal?
Eldöntöttem, hogy az adventet nem fogadalmakkal kezdem, hanem lomtalanítással. Rájöttem, hogy mekkora szabadság van abban, ha valami nem foglal helyet... hogy a lomtalanítás igazából nemcsak felszabadított, hanem meg is gazdagított, mert a felszabadult üres helyre, a megszokott lombútor helyére Jézus halkan belopakodott, hogy azt mondja:
Tudod, hogy nem kések, én mindig itt vagyok!

És ebben az itt-létben, ahogy ő itt-van, egy-két porfogóra még rámutat. Vele együtt bizalommal a kukásautó hátuljába dobom azokat is, és munkába menet észreveszem, hogy változtam… Könnyebb a szívem, figyelmesebb vagyok, meg ilyenek. Észreveszem, hogy másképp látom a helyzeteket, mint mikor a lomok foglalták Jézus helyét, és akkor esik le az egész: ő sosem késlekedik szívemen dolgozni, ha van helye, mert szívemen keresztül akarja azokat is megtalálni, akik így kiáltanak: „Uram, meddig késel még?”

Holnap reggel jönni fog a lomis. Tedd ki még ma a ház elé, ami felesleges!